HU/SB 4.26.19
19. VERS
- sāntvayan ślakṣṇayā vācā
- hṛdayena vidūyatā
- preyasyāḥ sneha-saṁrambha-
- liṅgam ātmani nābhyagāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sāntvayan—megbékítve; ślakṣṇayā—édes; vācā—szavakkal; hṛdayena—szívvel; vidūyatā—nagyon megbánva; preyasyāḥ—kedvesének; sneha—szeretetből; saṁrambha—haragnak; liṅgam—jel; ātmani—a szívében; na—nem; abhyagāt—felébredt.
FORDÍTÁS
A király szomorúan, kedves szavakkal beszélni kezdett feleségéhez. Noha csupa bűnbánat volt, és megpróbálta megbékíteni, szeretett hitvesén semmi jelét nem látta a haragnak, mely a szívében lakó szerelemből fakadt volna.
MAGYARÁZAT
A király nagyon megbánta, hogy elhagyta királynőjét, és az erdőbe ment, hogy ott bűnöket kövessen el. Amikor valaki megbánja bűneit, azt, hogy elhagyta a Kṛṣṇa-tudatot és nem hallgatott a józan értelemre, akkor megnyílik számára az anyagi kötöttség útjáról a felszabaduláshoz vezető út. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 5.5.5) elmondja: parābhavas tāvad abodha-jāto yāvan na jijñāsata ātma-tattvam. Amikor az élőlény elveszti Kṛṣṇa-tudatát és az önmegvalósítás iránti érdeklődését, kénytelen bűnös tetteket végrehajtani. Minden olyan cselekedet, amelyet az élőlény az élete folyamán Kṛṣṇa-tudat nélkül végez, kudarchoz és az élet elvesztegetéséhez vezet. Természetes, hogy aki eljön a Kṛṣṇa-tudatba, az megbánja bűneit, melyeket a múltban emberi testben elkövetett. Csakis e folyamat segítségével szabadulhatunk ki a materialista élet tudatlanságából.