HU/SB 4.26.22
22. VERS
- paramo ’nugraho daṇḍo
- bhṛtyeṣu prabhuṇārpitaḥ
- bālo na veda tat tanvi
- bandhu-kṛtyam amarṣaṇaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
paramaḥ—legfelsőbb; anugrahaḥ—kegy; daṇḍaḥ—büntetés; bhṛtyeṣu—a szolgára; prabhuṇā—a gazda által; arpitaḥ—mért; bālaḥ—ostoba; na—nem; veda—tudja; tat—hogy; tanvi—ó, karcsú leány; bandhu-kṛtyam—a barát kötelessége; amarṣaṇaḥ—mérges.
FORDÍTÁS
Kedves karcsú leány! Amikor a gazda megbünteti a szolgáját, a szolgának nagy kegyként kell azt fogadnia. Aki megharagszik, az kétségtelenül ostoba, mert nem tudja, hogy ez barátja kötelessége.
MAGYARÁZAT
Azt mondják, hogy mikor egy ostobát valami szép dologra tanítanak, általában nem fogadja el, sőt mérges lesz. Az ilyen dühöt a kígyó mérgéhez hasonlítják, mert ha a kígyót tejjel és banánnal etetik, csak nő a mérge. Ahelyett, hogy könyörületessé és józanná válna, a kígyó csak szaporítja mérgét, ha finom ételekkel etetik. Így van ez az ostobával is: amikor kioktatják, nem teszi jóvá a hibáját, hanem dühös lesz.