HU/SB 4.26.23
23. VERS
- sā tvaṁ mukhaṁ sudati subhrv anurāga-bhāra-
- vrīḍā-vilamba-vilasad-dhasitāvalokam
- nīlālakālibhir upaskṛtam unnasaṁ naḥ
- svānāṁ pradarśaya manasvini valgu-vākyam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sā—az (te, a feleségem); tvam—te; mukham—arcod; su-dati—gyönyörű fogakkal; su-bhru—gyönyörű szemöldökkel; anurāga—ragaszkodás; bhāra—elárasztotta; vrīḍā—nőies szégyenlősség; vilamba—függő; vilasat—fényes; hasita—mosolygó; avalokam—pillantásokkal; nīla—kékes; alaka—hajjal; alibhiḥ—méhecskéhez hasonlatos; upaskṛtam—ilyen gyönyörűen; unnasam—nemes orral; naḥ—nekem; svānām—aki a tiéd vagyok; pradarśaya—kérlek, mutasd meg; manasvini—ó, gondolatokkal teli hölgy; valgu-vākyam—édes szavakkal.
FORDÍTÁS
Kedves feleségem! Mily gyönyörű a fogsorod, s vonzó vonásaid miatt mily bölcsnek látszol! Kérlek, felejtsd el haragod, légy kegyes hozzám, s mosolyogj rám szerető ragaszkodással! Amikor mosolyt látok gyönyörű arcodon, látom hajad, mely oly gyönyörű, mint a kék szín, látom nemes orrod és hallom édes szavaid, szebbnek látlak, mint valaha, vonzódni kezdek hozzád, és a tiéd vagyok. Te vagy az úrnőm, akire a legnagyobb tisztelettel nézek.
MAGYARÁZAT
Egy puhány férj, aki a felesége külső szépségéhez vonzódik, igyekszik a legengedelmesebb szolgája lenni. Śrīpāda Śaṅkarācārya ezért azt tanácsolta, hogy ne vonzódjunk egy rakás húshoz és vérhez. Ezzel kapcsolatban hadd mondjunk el egy történetet. Volt egyszer egy férfi, aki nagyon vonzódni kezdett egy szép leányhoz. Hevesen udvarolt neki, ám a leány kieszelt egy tervet, hogy megmutassa a férfinak, miből is áll a szépsége. Megmondta neki, mikor jöjjön, s előtte hashajtót vett be, amitől éjjel-nappal csak ürítenie kellett, az ürüléket pedig összegyűjtötte egy edényben. A következő éjjel, amikor a férfi megjelent a találkozón, a leány nagyon csúnya és vézna volt. A férfi megkérdezte, hol az a lány, akivel megbeszélte a találkozót, s a lány válaszolt: „Én vagyok az.” A férfi nem hitt neki, mert nem tudta, hogy az erős hashajtótól, amitől éjjel-nappal ürített, elvesztette a szépségét. Amikor a férfi vitatkozni kezdett vele, a leány azt válaszolta, hogy azért nem látszik szépnek, mert félretette szépségének alkotórészeit. Amikor a férfi megkérdezte, hogy hogyan tudott megválni tőlük, a leány így szólt: „Jöjj velem, megmutatom neked!” És megmutatta neki a folyékony ürülékkel és hányadékkal teli edényt. Így a férfi megértette, hogy a szép nők csupán vérből, ürülékből, vizeletből és egyéb undorító dolgokból álló anyaghalmazok. Ez az igazság, de amikor az ember illúzióban van, vonzódni kezd az illuzórikus energiához, és áldozatul esik māyānak.
Purañjana király azért könyörgött a feleségének, hogy újra az eredeti szépségében láthassa. Megpróbálta életre kelteni, ahogy az élőlény próbálja életre kelteni eredeti tudatát, a Kṛṣṇa-tudatot, ami nagyon gyönyörű. A királynő szép vonásait a Kṛṣṇa-tudat szép vonásaihoz hasonlíthatjuk. Amikor az élőlény visszatér eredeti Kṛṣṇa-tudatához, valóban rendíthetetlenné válik, élete pedig sikeres lesz.