HU/SB 4.29.41


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


41. VERS

etair upadruto nityaṁ
jīva-lokaḥ svabhāvajaiḥ
na karoti harer nūnaṁ
kathāmṛta-nidhau ratim


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

etaiḥ—ezek által; upadrutaḥ—zavart; nityam—mindig; jīva-lokaḥ—a feltételekhez kötött lélek az anyagi világban; sva-bhāva-jaiḥ—természetes; na karoti—nem teszi; hareḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; nūnam—bizonyára; kathā—a szavaknak; amṛta—nektárnak; nidhau—az óceánban; ratim—ragaszkodás.


FORDÍTÁS

A feltételekhez kötött lelket örökké gyötrik a test követelései, például az éhség és a szomjúság, ezért alig marad ideje arra, hogy igyekezzen ragaszkodást kifejleszteni az Istenség Legfelsőbb Személyisége nektári szavainak hallgatása iránt.


MAGYARÁZAT

A bhakták társasága nélkül senki sem tudja gyakorolni a Kṛṣṇa-tudatot. A nirjana-bhajana    —    a Kṛṣṇa-tudat végzése egy magányos helyen    —    nem lehetséges egy kezdő számára, mert a testi szükségletek (az evés, az alvás, a párzás és a védekezés) gyötörni fogják. Ilyen zavart állapotban senki sem képes gyakorolni a Kṛṣṇa-tudatot. Látjuk, hogy emiatt a sahajiyāknak nevezett bhakták, akik mindent nagyon könnyedén vesznek, nem társulnak a fejlett bhaktákkal. Az ilyen emberek odaadó cselekedeteknek nevezve bűnös tetteknek lesznek a rabjai: a tiltott nemi életnek, a kábítószereknek és az alkoholnak, a szerencsejátéknak és a húsevésnek. Nagyon sok olyan úgynevezett bhakta van, aki bhaktának adja ki magát, közben azonban rendre elköveti e bűnöket. Azt, aki a bűnös tettek hatása alatt áll, nem fogadhatjuk el mint Kṛṣṇa-tudatú személy. Aki a bűnös élet rabja, az nem fejlesztheti ki Kṛṣṇa-tudatát. Erre utal ez a vers.