HU/SB 4.29.42-44
42-44. VERSEK
- prajāpati-patiḥ sākṣād
- bhagavān giriśo manuḥ
- dakṣādayaḥ prajādhyakṣā
- naiṣṭhikāḥ sanakādayaḥ
- marīcir atry-aṅgirasau
- pulastyaḥ pulahaḥ kratuḥ
- bhṛgur vasiṣṭha ity ete
- mad-antā brahma-vādinaḥ
- adyāpi vācas-patayas
- tapo-vidyā-samādhibhiḥ
- paśyanto ’pi na paśyanti
- paśyantaṁ parameśvaram
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prajāpati-patiḥ—Brahmā, valamennyi ősatya atyja; sākṣāt—közvetlenül; bhagavān—a leghatalmasabb; giriśaḥ—az Úr Śiva; manuḥ—Manu; dakṣa-ādayaḥ—Dakṣa királlyal az élen; prajā-adhyakṣāḥ—az emberiség irányítói; naiṣṭhikāḥ—az erős brahmacārīk; sanaka-ādayaḥ—Sanakával az élen; marīciḥ—Marīci; atri-aṅgirasau—Atri és Aṅgirā; pulastyaḥ—Pulastya; pulahaḥ—Pulaha; kratuḥ—Kratu; bhṛguḥ—Bhṛgu; vasiṣṭhaḥ—Vasiṣṭha; iti—így; ete—mindannyian; mat-antāḥ—velem bezárólag; brahma-vādinaḥ—brāhmaṇák, akik a védikus irodalmat magyarázzák; adya api—máig; vācaḥ-patayaḥ—a beszéd mesterei; tapaḥ—lemondások; vidyā—tudás; samādhibhiḥ—és meditáció által; paśyantaḥ—megfigyelve; api—noha; na paśyanti—nem látják; paśyantam—aki lát; parama-īśvaram—az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.
FORDÍTÁS
A leghatalmasabb Úr Brahmā, az ősatyák atyja; az Úr Śiva; Manu, Dakṣa és az emberiség más irányítói; a négy legkiválóbb szent brahmacārī, Sanakával és Sanātanával az élen; Marīci, Atri, Aṅgirā, Pulastya, Pulaha, Kratu, Bhṛgu és Vasiṣṭha, a nagy szentek és én magam [Nārada] valamennyien komoly brāhmaṇák vagyunk, s hitelesen tudunk beszélni a védikus irodalomról. A lemondásoknak, a meditációnak és a tanulásnak köszönhetően rendkívül hatalmassá váltunk. Ám annak ellenére, hogy oly sokat kérdeztünk már az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, akit örökké szemünk előtt látunk, mégsem ismerjük tökéletesen.
MAGYARÁZAT
Az antropológusok ostoba darwini elmélete szerint negyvenezer évvel ezelőtt a Homo sapiens még nem jelent meg ezen a bolygón, mert a fejlődés folyamata még nem érte el azt a szintet. Azonban a védikus elbeszélések — a Purāṇák és a Mahābhārata — olyan emberi történelemről számolnak be, amely évmilliókra nyúlik vissza. A teremtés kezdetén élt egy nagyon intelligens személyiség, az Úr Brahmā. Tőle származik az összes Manu, a brahmacārīk, köztük Sanaka és Sanātana, valamint az Úr Śiva, a nagy szentek és Nārada. Mindannyian nagy lemondásokat és vezekléseket vállaltak, s így hiteles tekintélyekké váltak a védikus tudás terén. Az emberi lények és minden más élőlény számára is a Védák tartalmazzák a tökéletes tudást. Az említett személyiségek nemcsak mindannyian nagyon hatalmasak — hiszen ismerik a múltat, a jelent és a jövőt —, hanem valamennyien bhakták is. Annak ellenére, hogy rendkívül műveltek, és találkoztak az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, az Úr Viṣṇuval, nem érthetik meg igazán az élőlény és az Úr Viṣṇu kapcsolatának tökéletességét. Ez azt jelenti, hogy még nekik is korlátokhoz van kötve a végtelenről szóló tudásuk. Tehát pusztán amiatt, hogy valaki gyarapítja a tudását, még nem fogadhatjuk el szakértőként az Istenség Legfelsőbb Személyisége megértésében. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét nem fejlett tudással, hanem tiszta odaadó szolgálattal lehet megérteni, ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 18.55) is megerősíti. Bhaktyā mām abhijānāti yāvān yaś cāsmi tattvataḥ: csak akkor értheti meg az ember igazán az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, ha a tiszta, transzcendentális odaadó szolgálathoz lát. Mindenkinek van némi tökéletlen elképzelése az Úrról. Az úgynevezett tudósok és a filozófiai spekuláció hívei nem érthetik meg tudásuk segítségével az Urat. A tudás mindaddig nem tökéletes, amíg az ember el nem éri az odaadó szolgálat síkját. Ezt megerősíti a védikus magyarázat:
- athāpi te deva padāmbuja-dvaya-
- prasāda-leśānugṛhīta eva hi
- jānāti tattvaṁ bhagavan mahimno
- na cānya eko ’pi ciraṁ vicinvan
- (SB. 10.14.29)
A spekulálók, a jñānīk száz és százezer évig egyre csak találgatnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségét illetően, az Ő kegye nélkül azonban az élőlény nem értheti meg legfelsőbb dicsőségét. A versben szereplő összes nagy szentnek saját bolygója van a Brahmaloka közelében, ahol az Úr Brahmā él a négy nagy szenttel, Sanakával, Sanātanával, Sanandanával és Sanat-kumārával. Ezek a szentek külön csillagokon laknak, amelyeket déli csillagokként ismernek, s a sarkcsillag körül csoportosulnak. A sarkcsillagot Dhruvalokának hívják. Ez ennek az univerzumnak a középpontja, és minden bolygó körülötte kering. A csillagok, amiket látunk, bolygók, ennek az egy univerzumnak a bolygói. A nyugati elmélet szerint minden csillag egy nap, de a védikus információk értelmében csak egyetlen nap van ebben az univerzumban. Az úgynevezett csillagok mind bolygók csupán. E mellett az univerzum mellett sok millió másik univerzum is létezik, és mindegyikben hasonlóan számtalan csillag és bolygó található.