HU/SB 4.9.13
13. VERS
- tiryaṅ-naga-dvija-sarīsṛpa-deva-daitya-
- martyādibhiḥ paricitaṁ sad-asad-viśeṣam
- rūpaṁ sthaviṣṭham aja te mahad-ādy-anekaṁ
- nātaḥ paraṁ parama vedmi na yatra vādaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tiryak—állatok által; naga—fák; dvija—madarak; sarīsṛpa—csúszómászók; deva—félistenek; daitya—démonok; martya-ādibhiḥ—emberek és mások által; paricitam—áthatott; sat-asat-viśeṣam—megnyilvánult és megnyilvánulatlan fajtákkal; rūpam—forma; sthaviṣṭham—durva univerzális; aja—ó, Megszületetlen; te—Tiéd; mahat-ādi—az összenergia stb. okozta; anekam—különféle okok; na—nem; ataḥ—ebből; param—transzcendentális; parama—ó, Legfelsőbb; vedmi—tudom; na—nem; yatra—ahol; vādaḥ—különféle érvek.
FORDÍTÁS
Kedves Uram, ó, Legfelsőbb Megszületetlen! Tudom, hogy a különféle élőlények, vadállatok, fák, madarak, csúszómászók, félistenek és emberi lények jelen vannak az egész univerzumban, amit a teljes anyagi energia hozott létre, és tudom, hogy hol megnyilvánulnak, hol pedig megnyilvánulatlanok maradnak, de azt a legfelsőbb formát, ami most tárul elém, amint előttem állsz, még sohasem láttam. Itt vége szakad minden elméletalkotó folyamatnak.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban az Úr azt mondja, hogy szerte az univerzumban kiterjesztette Magát, de annak ellenére, hogy minden Rajta nyugszik, Ő távol marad mindentől. Dhruva Mahārāja ugyanerről a felfogásról beszél. Azt állítja, hogy mielőtt meglátta az Úr transzcendentális formáját, csak különféle anyagi testeket látott, amelyek a vízi lények, a madarak, a vadak és a többi élőlény nyolcmillió-négyszázezer fajába sorolhatók. Az igazság az, hogy ha valaki nem végzi az Úr odaadó szolgálatát, nem értheti meg az Úr végső formáját. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 18.55) is megerősíti. Bhaktyā mām abhijānāti: az Abszolút Igazságot, aki nem más, mint a Legfelsőbb Személy, az odaadó szolgálaton kívül semmilyen más folyamattal sem lehet igazán megismerni.
Dhruva Mahārāja ebben a versben megértésének korábbi szintjét összehasonlítja a Legfelsőbb Úr jelenlétében elért tökéletes megértéssel. Az élőlény helyzete az, hogy szolgálatot végez. Ha valaki nem jut el arra a szintre, hogy elismeri az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akkor csak a számtalan fajta fa, csúszómászó, vadállat, ember, félisten stb. szolgálatát végzi. Magunk is láthatjuk, hogy vannak, akik kutyákat szolgálnak, vannak, akik virágokat és bokrokat, mások a félisteneket vagy az emberiséget, vagy épp a hivatalban a főnöküket — de senki sem szolgálja Kṛṣṇát. Nemcsak a közönséges, de még a lelki megértés szempontjából magas szinten álló emberek is legjobb esetben a virāṭ-rūpát szolgálják, vagy mivel képtelenek megérteni az Úr végső formáját, meditációjukkal az ürességet imádják. Dhruva Mahārāját azonban a Legfelsőbb Úr megáldotta. Amikor a homlokához érintette a kagylókürtjét, a fiúban belülről megnyilvánult a valódi tudás, és így megérthette az Úr transzcendentális formáját. Dhruva Mahārāja elismeri, hogy nemcsak tudatlan volt, de korát tekintve gyermek is. Egy tudatlan gyermek nem lett volna képes felismerni az Úr legfelsőbb formáját, ha az Úr, aki kagylókürtjét a homlokához érintette, meg nem áldotta volna.