HU/SB 4.9.14
14. VERS
- kalpānta etad akhilaṁ jaṭhareṇa gṛhṇan
- śete pumān sva-dṛg ananta-sakhas tad-aṅke
- yan-nābhi-sindhu-ruha-kāñcana-loka-padma-
- garbhe dyumān bhagavate praṇato ’smi tasmai
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kalpa-ante—a korszak végén; etat—ez az univerzum; akhilam—mind; jaṭhareṇa—a hasba; gṛhṇan—visszavonva; śete—lefekszik; pumān—a Legfelsőbb Személy; sva-dṛk—Magára nézve; ananta—a határtalan lény, Śeṣa; sakhaḥ—kíséretében; tat-aṅke—ölében; yat—akiéből; nābhi—köldök; sindhu—óceán; ruha—kihajtott; kāñcana—arany; loka—bolygó; padma—a lótusznak; garbhe—az örvén; dyumān—az Úr Brahmā; bhagavate—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; praṇataḥ—hódolatom ajánlom; asmi—én vagyok; tasmai—Neki.
FORDÍTÁS
Kedves Uram! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Garbhodakaśāyī Viṣṇu minden korszak végén visszavonja s a hasába meríti mindazt, ami az univerzumban megnyilvánult. Śeṣa Nāga ölébe hever, köldökéből pedig egy száron egy arany lótuszvirág hajt ki, amelyen világra jön az Úr Brahmā. Megértettem, hogy Te vagy ez a Legfelsőbb Istenség. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom hát Neked!
MAGYARÁZAT
Dhruva Mahārāja tökéletes megértéssel rendelkezik az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről. A Védák azt mondják: yasmin vijñāte sarvam evaṁ vijñātaṁ bhavati, az Úr transzcendentális, indokolatlan kegyéből elsajátított tudás olyannyira tökéletes, hogy általa a bhakta az Úr valamennyi megnyilvánulását megismeri. Az Úr Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu ott állt Dhruva Mahārāja előtt, s Dhruva Mahārāja megérthette az Úr két másik formáját, Garbhodakaśāyī Viṣṇut és Kāraṇodakaśāyī (Mahā-) Viṣṇut is. Mahā-Viṣṇuval kapcsolatban a Brahma-saṁhitā (5.48) így ír:
- yasyaika-niśvasita-kālam athāvalambya
- jīvanti loma-vilajā jagad-aṇḍa-nāthāḥ
- viṣṇur mahān sa iha yasya kalā-viśeṣo
- govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
Minden egyes korszak végén, amikor az anyagi világok mind feloszlanak, minden Garbhodakaśāyī Viṣṇu testébe áramlik, aki Śeṣa Nāga — az Úr másik formája — ölében fekszik.
Akik nem bhakták, nem érthetik meg Viṣṇu különféle formáit és szerepüket a teremtésben. Az ateisták néha vitába szállnak: „Hogyan nőhet egy virágszár Garbhodakaśāyī Viṣṇu köldökéből?” A śāstra minden kijelentését mesének tekintik. Mivel nem rendelkeznek tapasztalattal az Abszolút Igazságról, s vonakodnak elfogadni egy hiteles tekintélyt, egyre inkább istentagadók lesznek, s nem értik meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Egy olyan bhakta azonban, mint Dhruva Mahārāja, az Úr kegyéből ismeri az Úr valamennyi megnyilvánulását és eltérő helyzetüket. Azt mondják, hogy akik csak egy kicsit is kaptak az Úr kegyéből, felismerik dicsőségét, míg mások bármeddig elmélkednek az Abszolút Igazságon, sohasem lesznek képesek megérteni az Urat. Úgy is mondhatnánk, hogy ha valaki nem kerül kapcsolatba egy bhaktával, nem értheti meg a transzcendentális formát vagy a lelki világot és az ott zajló transzcendentális tetteket.