HU/SB 4.9.15
15. VERS
- tvaṁ nitya-mukta-pariśuddha-vibuddha ātmā
- kūṭa-stha ādi-puruṣo bhagavāṁs try-adhīśaḥ
- yad-buddhy-avasthitim akhaṇḍitayā sva-dṛṣṭyā
- draṣṭā sthitāv adhimakho vyatirikta āsse
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tvam—Te; nitya—örökké; mukta—felszabadult; pariśuddha—szenynyezetlen; vibuddhaḥ—teljes tudással rendelkezik; ātmā—a Legfelsőbb Lélek; kūṭa-sthaḥ—változatlan; ādi—eredeti; puruṣaḥ—személy; bhagavān—az Úr, aki teljes hat fenségében; tri-adhīśaḥ—a három kötőerő mestere; yat—ahonnan; buddhi—az értelem cselekedetei; avasthitim—minden állapot; akhaṇḍitayā—töretlen; sva-dṛṣṭyā—transzcendentális látással; draṣṭā—tanúja vagy; sthitau—(az univerzum) fenntartásért; adhimakhaḥ—minden áldozat gyümölcsének az élvezője; vyatiriktaḥ—különbözőképpen; āsse—Te vagy.
FORDÍTÁS
Uram! Töretlen transzcendentális látásoddal az értelem minden tettének legfelsőbb szemtanúja vagy. Örökre felszabadult vagy, a tiszta jóságban létezel, és változás nélkül vagy jelen a Felsőlélekben. Te vagy a hat fenségében teljes eredeti Istenség Személyisége, aki örök időkre az anyagi természet három kötőerejének mestere. Mint ilyen, mindig különbözöl a közönséges élőlényektől. Viṣṇuként fenntartod az egész univerzumot, mégis távol maradsz tőle. Te vagy minden áldozat gyümölcsének élvezője is.
MAGYARÁZAT
Az ateisták egyik érve az Istenség Legfelsőbb Személyiségének felsőbbrendű hatalma ellen az, hogy ha Isten, a Legfelsőbb Személy megjelenik és eltávozik, alszik és felébred, akkor mi a különbség Isten és az élőlény között? Dhruva Mahārāja élesen megkülönbözteti az Istenség Legfelsőbb Személyisége és az élőlények létét, s a következő különbségeket emeli ki: Az Úr örökké szabad, s az anyagi természet három kötőereje még akkor sem köti le, ha ebben az anyagi világban jelenik meg. Éppen ezért try-adhīṣának, az anyagi természet három kötőereje mesterének ismerik. A Bhagavad-gītā (BG 7.14) kijelenti: daivī hy eṣā guṇamayī mama māyā duratyayā, az élőlények mind az anyagi természet három kötőerejének útvesztőjébe tévedtek. Az Úr külső energiája rendkívül erős, de Őt Magát, az anyagi természet három kötőerejének mesterét a kötőerők hatásai és visszahatásai sohasem befolyásolják. Ezért az Úr szennyezetlen, ahogyan ezt az Īśopaniṣad is elmondja. Az anyagi világ szennyeződései nincsenek hatással a Legfelsőbb Istenségre. Kṛṣṇa ezért azt mondja a Bhagavad-gītāban, hogy a gazemberek és az ostobák azt gondolják Róla, hogy közönséges emberi lény, mert nem ismerik paraṁ bhāvamját. A paraṁ bhāvam arra utal, hogy Ő mindig transzcendentális, és az anyagi szennyeződés nem hat Rá.
Egy másik különbség az Úr és az élőlény között az, hogy az élőlény mindig sötétségben él. Még ha a jóság kötőerejének hatása alatt áll, akkor is sok mindenről nem tud. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének esetében azonban ez nem így van. Ő ismeri a múltat, a jelent és a jövőt, és tud mindent, ami az élőlények szívében történik. A Bhagavad-gītā (BG 7.26) megerősíti ezt (vedāhaṁ samatītāni). Az Úr nem a lélek része — Ő a változatlan Legfelsőbb Lélek, és az élőlények az Ő szerves részei. Az élőlényt a daiva-māyā kényszeríti arra, hogy megjelenjen ebben az anyagi világban, de amikor az Úr jelenik meg, Ő saját belső energiája, az ātma-māyā révén száll alá. Emellett az élőlény a múltban, a jelenben és a jövőben létezik. Életének van egy kezdete, egy születése, és a feltételekhez kötött állapotban élete halállal ér véget. Az Úr azonban ādi-puruṣa, az eredeti személy. A Brahma-saṁhitāban az Úr Brahmā tiszteletét ajánlja az ādi-puruṣának, Govindának, az eredeti személynek, akinek nincsen kezdete, míg a teremtett anyagi világnak van. A Vedānta kijelenti: janmādy asya yataḥ (SB 1.1.1), minden a Legfelsőbbtől születik, de a Legfelsőbb nem születik meg. Ő teljességében, egyedülállóan rendelkezik mind a hat fenséggel, Ő az anyagi természet mestere, az Ő értelme minden körülmények között töretlen, s mindentől távol marad, noha Ő az egész teremtés fenntartója. A Védákban (Kaṭha Upaniṣad 2.2.13) azt olvashatjuk: nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām. Az Úr a legfelsőbb fenntartó. Az élőlényeknek áldozatokat bemutatva kell szolgálniuk Őt, mert Ő minden áldozat gyümölcsének jogos élvezője. Mindenkinek odaadóan kell szolgálnia az Urat életével, vagyonával, intelligenciájával és szavaival. Ez az élőlények eredeti, örök természete. Sohasem szabad egy közönséges élőlény alvását ahhoz hasonlítani, amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége az Okozati-óceánon alszik. Az élőlény semmilyen körülmények között sem versenyezhet a Legfelsőbb Személlyel. A māyāvādī filozófusok képtelenek ezt megérteni, ezért végül a személytelen vagy ürességet hirdető filozófia következtetését fogadják el.