HU/SB 4.9.3
3. VERS
- tad-darśanenāgata-sādhvasaḥ kṣitāv
- avandatāṅgaṁ vinamayya daṇḍavat
- dṛgbhyāṁ prapaśyan prapibann ivārbhakaś
- cumbann ivāsyena bhujair ivāśliṣan
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat-darśanena—miután meglátta az Urat; āgata-sādhvasaḥ—Dhruva Mahārāja nagyon zavarba jött; kṣitau—a földön; avandata—hódolatát ajánlotta; aṅgam—teste; vinamayya—elterülve; daṇḍavat—mint egy bot; dṛgbhyām—szemével; prapaśyan—ránézve; prapiban—itta; iva—mint; arbhakaḥ—a fiú; cumban—megcsókolva; iva—mint; āsyena—szájával; bhujaiḥ—karjaival; iva—mint; āśliṣan—megölelve.
FORDÍTÁS
Amikor Dhruva Mahārāja megpillantotta az Urat közvetlenül maga előtt, nagy izgalomba jött, s tiszteletteljes hódolatát ajánlotta Neki. A földre borult Előtte, mint egy bot, s elárasztotta az Istenszeretet. Eksztázisában úgy nézett az Úrra, mintha szemével inná Őt, szájával megcsókolná lótuszlábát, s karjaival átölelné.
MAGYARÁZAT
Amikor Dhruva Mahārāja a saját szemével megpillantotta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, a tisztelettől és hódolattól egészen izgatott lett, s úgy tűnt, mintha szemével az Úr egész testét meg akarná inni. A bhakta szeretete az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt olyan erős, hogy örökké meg akarja csókolni és magához akarja ölelni az Úr lótuszlábát, és örökké meg akarja érinteni lábujjainak hegyét. Dhruva Mahārāja testén ezek a jelek arra utalnak, hogy amikor megpillantotta maga előtt az Urat, testén a transzcendentális eksztázisnak mind a nyolc formája megmutatkozott.