HU/SB 4.9.4
4. VERS
- sa taṁ vivakṣantam atad-vidaṁ harir
- jñātvāsya sarvasya ca hṛdy avasthitaḥ
- kṛtāñjaliṁ brahmamayena kambunā
- pasparśa bālaṁ kṛpayā kapole
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; tam—Dhruva Mahārāja; vivakṣantam—imákat akart zengeni, melyek tulajdonságairól szólnak; a-tat-vidam—nem jártas benne; hariḥ—az Istenség Személyisége; jñātvā—megértve; asya—Dhruva Mahārājának; sarvasya—mindenkinek; ca—és; hṛdi—a szívben; avasthitaḥ—elhelyezkedve; kṛta-añjalim—összetett kézzel állt; brahma-mayena—a védikus himnuszok szavaival összhangban álló; kambunā—kagylókürtjével; pasparśa—megérintette; bālam—a fiút; kṛpayā—indokolatlan kegyéből; kapole—a homlokán.
FORDÍTÁS
Noha Dhruva Mahārāja még kisfiú volt, illendő szavakkal imákat akart zengeni az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez. Mivel azonban tapasztalatlan volt, hirtelen nem tudta, mit mondjon. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége jelen van mindenki szívében, ezért megértette, hogy Dhruva Mahārāja zavarban van. Indokolatlan kegyéből kagylókürtjével megérintette Dhruva Mahārāja homlokát, aki összetett kezekkel állt Előtte.
MAGYARÁZAT
Minden bhakta nagyon vágyik arra, hogy az Úr transzcendentális tulajdonságairól énekeljen. Hallani is akarnak jelleméről, és nagyon szeretik dicsőíteni is, néha azonban alázatosságuk következtében kényelmetlenül érzik magukat. Az Istenség Személyisége, aki jelen van mindenki szívében, megadja a bhaktának az értelmet ahhoz, hogy beszélni tudjon Róla. Tudnunk kell tehát, hogy amikor egy bhakta az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről ír vagy beszél, szavait az Úr diktálja belülről. Ezt erősíti meg a Bhagavad-gītā tizedik fejezete is: azoknak, akik örökké az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzik, az Úr belülről ad útmutatást, hogy mit tegyenek és hogyan szolgálják Őt. Amikor Dhruva Mahārāja tétovázott, mert mivel nem volt elég tapasztalata, nem tudta, hogyan beszéljen az Úrról, az Úr indokolatlan kegyéből a homlokához érintette kagylókürtjét, s így transzcendentális ihlet szállta meg. Ezt a transzcendentális ihletet brahma-mayának hívják, mert amikor valakit ez az ihlet ösztönöz, a hang, amit létrehoz, pontosan megegyezik a védák hangvibrációjával, s nem az anyagi világ közönséges hangvibrációja. Ezért annak ellenére, hogy a közönséges hangsor hangjaiból áll, a Hare Kṛṣṇa mantra hangjának vibrációját nem szabad világinak vagy anyaginak tekinteni.