HU/SB 4.9.52
52. VERS
- abhyarcitas tvayā nūnaṁ
- bhagavān praṇatārti-hā
- yad-anudhyāyino dhīrā
- mṛtyuṁ jigyuḥ sudurjayam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
abhyarcitaḥ—imádott; tvayā—általad; nūnam—azonban; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; praṇata-ārti-hā—aki meg tudja menteni bhaktáit a legnagyobb veszélytől; yat—akin; anudhyāyinaḥ—állandóan meditálva; dhīrāḥ—nagy szentek; mṛtyum—halált; jigyuḥ—legyőzték; sudurjayam—amit nagyon nehéz legyőzni.
FORDÍTÁS
Kedves királynő! Bizonyára az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádtad, aki megszabadítja bhaktáit a legnagyobb veszélytől is. Akik állandóan Rajta meditálnak, legyőzik a születés és halál ismétlődését. Erre a tökéletességre nagyon nehéz szert tenni.
MAGYARÁZAT
Sunīti királynő elvesztette gyermekét, Dhruva Mahārāját, ám távollétében mindig az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditált, aki minden veszélytől képes megóvni bhaktáját. Miközben Dhruva Mahārāja távol volt otthonától, nemcsak ő végzett szigorú lemondásokat a Madhuvana erdőben: anyja otthon szintén a Legfelsőbb Úrhoz imádkozott biztonságáért és szerencséjéért. Egyszóval anya és fia egyaránt imádta az Urat, s így mindketten megkapták a Legfelsőbb Úr legnagyobb áldását. A sudurjayam szó — egy melléknév, ami azt jelzi, hogy senki sem tudja legyőzni a halált — nagyon fontos. Amikor Dhruva Mahārāja távol volt otthonától, apja azt hitte róla, hogy meghalt. Közönséges esetben ha egy ötéves királyfi világgá megy az erdőbe, nem férhet hozzá kétség, hogy meghal, Dhruva Mahārāja azonban az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyéből nemcsak hogy megmenekült, de a legfőbb tökéletesség áldását is megkapta Tőle.