HU/SB 4.9.8
8. VERS
- tvad-dattayā vayunayedam acaṣṭa viśvaṁ
- supta-prabuddha iva nātha bhavat-prapannaḥ
- tasyāpavargya-śaraṇaṁ tava pāda-mūlaṁ
- vismaryate kṛta-vidā katham ārta-bandho
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tvat-dattayā—az Általad adott; vayunayā—tudás által; idam—ez; acaṣṭa—láthatta; viśvam—az egész univerzum; supta-prabuddhaḥ—álmából ébredő ember; iva—mint; nātha—ó, Uram; bhavat-prapannaḥ—az Úr Brahmā, aki meghódolt Neked; tasya—övé; āpavargya—a felszabadulásra vágyakozóknak; śaraṇam—a menedéke; tava—Tiéd; pāda-mūlam—lótuszláb; vismaryate—elfelejtheti; kṛta-vidā—egy bölcs ember; katham—hogyan; ārta-bandho—ó, szenvedők barátja.
FORDÍTÁS
Ó, mesterem! Az Úr Brahmā teljesen meghódolt Neked. A kezdet kezdetén tudásban részesítetted, így láthatta és megérthette az egész univerzumot, mint amikor valaki álmából ébred, és meglátja a rá váró kötelességeket. Egyedül Te nyújtasz menedéket mindazoknak, akik a felszabadulásra vágynak, és Te vagy minden szenvedő barátja. Hogyan felejthetne el valaha is Téged egy bölcs ember, aki tökéletes tudással rendelkezik?
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét meghódolt bhaktái egyetlen pillanatra sem tudják elfelejteni. Egy bhakta megérti, hogy az Úr indokolatlan kegye sokkal nagyobb annál, mint amit fel tud fogni, s nem is tudja, mennyi áldásban van része az Úr kegyéből. Minél inkább elmerül az Úr odaadó szolgálatában, annál jobban ösztönzi őt az Úr energiája. A Bhagavad-gītāban az Úr elmondja, hogy azoknak, akik szeretettel és ragaszkodással mindig odaadó szolgálatot végeznek, azoknak az Istenség Legfelsőbb Személyisége belülről megadja az értelmet, aminek segítségével tovább fejlődhetnek. Így bátorítja a bhaktát, aki ezért egyetlen pillanatra sem tud megfeledkezni az Istenség Személyiségéről. Mindig a lekötelezettjének érzi magát, amiért kegyéből egyre nagyobb erőt kap az odaadó szolgálathoz. A szentek — például Sanaka, Sanātana és az Úr Brahmā — az Úrról szóló tudásuk következtében az Úr kegyéből az egész univerzumot láthatták. Ezt azzal a példával szokták illusztrálni, hogy lehet, hogy valaki látszólag egész nap ébren van, amíg azonban a lelki megvilágosodásra nem tesz szert, addig valójában alszik. Lehet, hogy éjjel alszik, nappal pedig a kötelességét végzi, ám amíg nem jut el arra a szintre, hogy a lelki megvilágosodás állapotában cselekedjen, addig azt mondhatjuk, hogy örökké alszik. Egy bhakta ezért sohasem feledkezik meg az áldásról, amit az Úrtól kapott.
Az Urat a versben ārta-bandhunak szólítják, aminek jelentése: „a szenvedők barátja”. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā elmondja, az ember azután, hogy sok-sok életen keresztül szigorú lemondásokat végzett, a tudás után kutatva eljut a valódi tudásig, s amikor meghódol az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, bölcsességre tesz szert. A māyāvādī filozófus, aki nem hódol meg a Legfelsőbb Személynek, nem rendelkezik igaz tudással. A bhakta, akinek tökéletes tudás van a birtokában, egy pillanatra sem tud megfeledkezni arról, hogy az Úr lekötelezettje.