HU/SB 4.9.9
9. VERS
- nūnaṁ vimuṣṭa-matayas tava māyayā te
- ye tvāṁ bhavāpyaya-vimokṣaṇam anya-hetoḥ
- arcanti kalpaka-taruṁ kuṇapopabhogyam
- icchanti yat sparśajaṁ niraye ’pi nṝṇām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nūnam—bizonyára; vimuṣṭa-matayaḥ—akik elvesztették józan értelmüket; tava—Tiéd; māyayā—az illuzórikus energia hatására; te—ők; ye—aki; tvām—Te; bhava—születéstől; apyaya—és haláltól; vimokṣaṇam—a felszabadulás oka; anya-hetoḥ—más célból; arcanti—imádnak; kalpaka-tarum—akik olyanok, mint a kívánságteljesítő fák; kuṇapa—ennek a halott testnek; upabhogyam—érzékkielégítés; icchanti—vágynak; yat—ami; sparśa-jam—az érintésből származó; niraye—a pokolban; api—még; nṝṇām—személyeknek.
FORDÍTÁS
Akik pusztán e bőrből készült zsák érzékkielégítése érdekében imádnak Téged, azok kétségtelenül illuzórikus energiád hatása alatt állnak. Annak ellenére, hogy itt vagy Te, aki kívánságteljesítő fához hasonlítasz, és aki a születés és halál alóli felszabadulás oka vagy, az ostobák — amilyen én vagyok — azért vágynak áldásokra Tőled, hogy érzékeiket kielégíthessék, ami még azok számára is lehetséges, akik pokoli körülmények között élnek.
MAGYARÁZAT
Dhruva Mahārāja bűntudatot érzett, amiért az anyagi áldás reményében jött az Úrhoz, hogy odaadó szolgálatát végezze. Ebben a versben elítéli gondolkodásmódját. Csak az imádja az Urat anyagi nyereségre vagy érzékkielégítésre vágyva, aki alaposan híján van a tudásnak. Az Úr olyan, mint egy kívánságteljesítő fa. Mindenki megkaphatja az Úrtól, amire vágyik, az emberek azonban nem tudják, milyen áldást kérjenek Tőle. A bőr érintéséből származó — azaz érzéki — boldogságban még a disznóknak és a kutyáknak is részük van életük során. Az efféle boldogság rendkívül jelentéktelen. Arra a bhaktára, aki ilyen jelentéktelen boldogság reményében imádja az Urat, úgy kell tekintenünk, hogy nincs tudása.