HU/SB 5.16.3
3. VERS
- bhagavato guṇamaye sthūla-rūpa āveśitaṁ mano hy aguṇe ’pi sūkṣmatama ātma-jyotiṣi pare brahmaṇi bhagavati vāsudevākhye kṣamam āveśituṁ tad u haitad guro ’rhasy anuvarṇayitum iti.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhagavataḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; guṇa-maye—az anyagi természet három kötőerejéből álló külső megnyilvánulásba; sthūla-rūpe—a durva forma; āveśitam—belépett; manaḥ—az elme; hi—valóban; aguṇe—transzcendentális; api—bár; sūkṣmatame—kisebb formájában, Paramātmāként a szívben; ātma-jyotiṣi—aki Brahman-ragyogást áraszt; pare—a legfelsőbb; brahmaṇi—a lelki lény; bhagavati—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; vāsudeva-ākhye—akit Bhagavān Vāsudevának neveznek; kṣamam—megfelelő; āveśitum—elmerülni; tat—az; u ha—valóban; etat—ez; guro—ó, kedves lelki tanítómesterem; arhasi anuvarṇayitum—kérlek, tárd fel a tényeket; iti—így.
FORDÍTÁS
Ha az elme az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a természet anyagi kötőerőiből álló külső arculatára — a hatalmas kozmikus formára — koncentrál, eljuthat a tiszta jóság szintjére. E transzcendentális helyzetben az ember megértheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Vāsudevát, aki finomabb formájában önragyogó, és a természet kötőerői fölött áll. Ó, uram! Kérlek, írd le szemléletesen, hogyan észlelhetjük azt a formát, ami az egész univerzumot befedi!
MAGYARÁZAT
Lelki tanítómestere, Śukadeva Gosvāmī korábban azt tanácsolta Parīkṣit Mahārājának, hogy gondoljon az Úr kozmikus formájára, s ezért lelki tanítómesterének tanácsát követve a király állandóan ezen a formán meditált. A kozmikus forma kétségtelenül anyagi, de mivel minden az Istenség Legfelsőbb Személyisége energiájának a kiterjedése, végül semmi sem anyagi. Parīkṣit Mahārāja elméjét lelki tudat itatta át. Śrīla Rūpa Gosvāmī így ír:
- prāpañcikatayā buddhyā
- hari-sambandhi-vastunaḥ
- mumukṣubhiḥ parityāgo
- vairāgyaṁ phalgu kathyate
Minden, még az is, ami anyagi, kapcsolatban áll az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, ezért mindent az Úr szolgálatában kell használni. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ezt a verset a következőképpen fordította le:
- hari-sevāya yāhā haya anukūla
- viṣaya baliyā tāhāra tyāge haya bhula
„Nem szabad lemondanunk semmiről, ami kapcsolatban áll az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, anyaginak vagy az anyagi érzékek által élvezhetőnek tekintve azt.” Még az érzékek is lelkiek, ha megtisztulnak. Amikor Parīkṣit Mahārāja az Úr kozmikus formájára gondolt, elméje kétségtelenül a transzcendentális síkon volt. Ezért aztán noha semmi oka nem volt, hogy az univerzumról szóló részletes ismeretekkel törődjön, a Legfelsőbb Úrral kapcsolatban mégis gondolt rá, ezért ez a földrajzi tudás nem anyagi, hanem transzcendentális volt. A Śrīmad-Bhāgavatamban egy másik helyen (SB 1.5.20) Nārada Muni azt mondja: idaṁ hi viśvaṁ bhagavān ivetaraḥ, az egész univerzum az Istenség Legfelsőbb Személyisége, noha látszólag különbözik Tőle. Ezért bár Parīkṣit Mahārājának nem volt szüksége az univerzummal kapcsolatos geográfiai ismeretekre, tudása lelki és transzcendentális volt, mert az egész univerzumot az Úr energiája kiterjedésének tekintette.
Prédikálás közben mi is anyagi javakkal és pénzzel foglalkozunk, sok könyvet vásárolunk és adunk el, mivel azonban ezek a cselekedetek mind hozzátartoznak a Kṛṣṇa-tudatos mozgalomhoz, sohasem szabad őket anyaginak tekintenünk. Amikor valakit az ilyen szervezéssel kapcsolatos gondolatok kötik le, az nem jelenti azt, hogy nem Kṛṣṇa-tudatos. Amikor valaki szigorúan követi azt a szabályozó elvet, hogy mindennap tizenhat körön át énekli a mahā-mantrát, akkor a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom terjesztésének érdekében végrehajtott, anyagi világgal kapcsolatos cselekedetei nem különböznek a Kṛṣṇa-tudat lelki tetteitől.