HU/SB 5.23: A Sisumara bolygórendszer

Śrīmad-Bhāgavatam - Ötödik Ének - HUSZONHARMADIK FEJEZET: A Śiśumāra bolygórendszer


5.23.1. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! A hét bölcs bolygója felett 1 300 000 yojanával [10 400 000 mérfölddel] van az a hely, amit a bölcs tudósok az Úr Viṣṇu hajlékának tekintenek. Itt él még ma is Uttānapāda Mahārāja fia, a nagy bhakta, Dhruva Mahārāja, aki minden olyan élőlény életének a forrása, akik a teremtés végéig élnek. Agni, Indra, Prajāpati, Kaśyapa és Dharma mind összegyűlnek ott, hogy megbecsülésüket mutassák ki és tiszteletteljes hódolatukat ajánlják neki, és a jobb oldalukkal fordulva felé körüljárják őt. Dhruva Mahārāja dicső tetteiről már beszéltem korábban [a Śrīmad-Bhāgavatam Negyedik Énekében].

5.23.2. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége legfelsőbb akaratából a Sarkcsillag, Dhruva Mahārāja bolygója minden csillag és bolygó központi forgáscsapjaként ragyog. Ezek az égitestek a soha meg nem pihenő, láthatatlan, leghatalmasabb időtényező hatására keringenek szüntelenül a Sarkcsillag körül.

5.23.3. vers: Amikor a bikákat közös járomba fogják, és egy középpontban álló oszlophoz kötik őket, hogy rizst csépeljenek, anélkül járják körül azt a tengelyt, hogy eltérnének adott helyzetüktől: az egyik bika a rúdhoz közel, a másik középen, a harmadik pedig kívül halad. Hasonló módon kering minden bolygó és a sok százezer csillag a Sarkcsillag, Dhruva Mahārāja bolygója körül saját, néha magasabban, néha alacsonyabban fekvő pályáján. Gyümölcsöző tetteik eredményeinek megfelelően, az Istenség Legfelsőbb Személyisége által az anyagi természet gépezetéhez rögzítve a szél hajtja őket a Sarkcsillag körül, s így megy ez a teremtés végéig. Ezek a bolygók úgy lebegnek a levegőben a hatalmas égen, mint a felhők, melyekben sok száz tonnányi víz gyűlt össze, vagy úgy, mint ahogy a nagy śyena sasok repülnek múltban elkövetett cselekedeteik eredményeképpen, és soha nem fenyegeti őket az a veszély, hogy a földre zuhannak.

5.23.4. vers: Ez a hatalmas gépezet, ami a csillagokból és bolygókból áll, egy vízben úszó śiśumāra [delfin] alakjára hasonlít, és néha Kṛṣṇa, Vāsudeva inkarnációjának is tekintik. A nagy yogīk ebben a formában meditálnak Vāsudeván, mert ezt valóban láthatják.

5.23.5. vers: Ez a śiśumāra forma a fejével lefelé néz, teste pedig spirálszerűen feltekeredik. Farkának a végén Dhruva bolygója található, a közepénél Prajāpati, Agni, Indra és Dharma félistenek bolygói, a tövénél pedig Dhātā és Vidhātā félistenek bolygói. Ahol a śiśumāra csípői lennének, ott él a hét szent bölcs, köztük Vasiṣṭha és Aṅgirā. A Śiśumāra-cakra tekervényes teste a jobb oldalára dől, ahol a tizennégy csillagkép található, az Abhijittól a Punarvasuig. A śiśumāra bal oldalán szintén tizennégy csillagot találunk a Puṣyātól az Uttarāṣādhāig. Teste így egyensúlyban van, mert mindkét oldalán ugyanannyi csillag található. A śiśumāra hátán az Ajavīthīként ismert csillagcsoportot láthatjuk, a hasán pedig az égi Gangesz folyik [a Tejút].

5.23.6. vers: Ahol a Śiśumāra-cakra ágyéka lenne, a jobb és bal oldalon a Punarvasu és a Puṣyā csillag található. Ārdrā és Aśleṣā a jobb és bal lábán helyezkedik el, Abhijit és Uttarāṣāḍhā pedig a jobb és bal orrnyílásánál. Śravaṇā és Pūrvāṣāḍhā a jobb és bal szeménél, Daniṣṭhā és Mūla a jobb és bal fülénél található. A nyolc csillag a Maghātól az Anurādhāig, amelyek a déli pályát jelölik, testének bal bordáin vannak, a nyolc csillag pedig a Mṛgaśīrṣāval kezdve a Pūrvabhādráig, melyek az északi pályát jelölik, jobb oldali bordáin találhatók. A Śatabhiṣā és a Jyeṣṭhā a jobb és bal vállain helyezkedik el.

5.23.7. vers: A śiśumāra felső állkapcsán van Agasti, alsó állán Yamarāja, száján a Mars, nemi szervén a Szaturnusz, nyakának hátsó részén a Jupiter, mellkasán a Nap, szívének mélyén pedig Nārāyaṇa. Elméjében van a Hold, köldökén a Vénusz, mellein az Aśvinīkumārák. Az életlevegőjében, amit prāṇāpānaként ismernek, van a Merkur, nyakán pedig a Rāhu. Egész testét üstökösök borítják, és pórusaiban a számtalan csillag van.

5.23.8. vers: Kedves királyom! A śiśumāra testét, amelyről beszéltem, az Úr Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége külső formájának kell tekintenünk. Reggel, délben és este némán az Úr Śiśumāra-cakra formáját kell néznünk, s a következő mantrával kell imádnunk Őt: „Ó, Uram, aki felvetted az idő formáját! Ó, a különféle pályákon keringő bolygók mindegyikének nyugvóhelye! Ó, félistenek Ura, ó, Legfelsőbb Személy, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked, és Rajtad meditálok!”

5.23.9. vers: A Legfelsőbb Úr, Viṣṇu teste, ami a Śiśumāra-cakrát alkotja, valamennyi félisten, csillag és bolygó nyugvóhelye. Aki naponta háromszor    —    reggel, délben és este    —    elénekli ezt a mantrát, s ezzel imádja a Legfelsőbb Személyt, az minden kétséget kizáróan meg fog szabadulni minden bűnös visszahatástól. Ha valaki csupán naponta háromszor felajánlja hódolatát ennek a formának, és rá gondol, minden eddig elkövetett bűne megsemmisül.