HU/SB 5.3.3
3. VERS
- atha ha tam āviṣkṛta-bhuja-yugala-dvayaṁ hiraṇmayaṁ puruṣa-viśeṣaṁ kapiśa-kauśeyāmbara-dharam urasi vilasac-chrīvatsa-lalāmaṁ daravara-vanaruha-vana-mālācchūry-amṛta-maṇi-gadādibhir upalakṣitaṁ sphuṭa-kiraṇa-pravara-mukuṭa-kuṇḍala-kaṭaka-kaṭi-sūtra-hāra-keyūra-nūpurādy-aṅga-bhūṣaṇa-vibhūṣitam ṛtvik-sadasya-gṛha-patayo ’dhanā ivottama-dhanam upalabhya sabahu-mānam arhaṇenāvanata-śīrṣāṇa upatasthuḥ.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—ezután; ha—bizonyára; tam—Ő; āviṣkṛta-bhuja-yugala-dvayam—aki megnyilvánult négy karral; hiraṇmayam—nagyon fényes; puruṣa-viśeṣam—a legfelsőbb minden élőlény között, Puruṣottama; kapiśa-kauśeya-ambara-dharam—sárga selyemruhában volt; urasi—a mellkasán; vilasat—gyönyörű; śrīvatsa—Śrīvatsának nevezett; lalāmam—jelet viselt; dara-vara—egy kagylókürt által; vana-ruha—lótuszvirág; vana-mālā—erdei virágokból készült füzér; acchūri—korong; amṛta-maṇi—a Kaustubha drágakő; gadā-ādibhiḥ—egy buzogánnyal és más jelvényekkel; upalakṣitam—jellemzett; sphuṭa-kiraṇa—sugárzó; pravara—kiváló; mukuṭa—sisak; kuṇḍala—fülbevaló; kaṭaka—karkötők; kaṭi-sūtra—öv; hāra—nyaklánc; keyūra—kardíszek; nūpura—bokacsengettyűk; ādi—és egyebek; aṅga—a testnek; bhūṣaṇa—díszekkel; vibhūṣitam—díszített; ṛtvik—a papok; sadasya—társak; gṛha-patayaḥ—és Nābhi király; adhanāḥ—a szegény emberek; iva—mint; uttama-dhanam—egy nagy kincs; upalabhya—elérve; sa-bahu-mānam—nagy tisztelettel; arhaṇena—az imádathoz szükséges kellékekkel; avanata—lehajtották; śīrṣāṇaḥ—fejüket; upatasthuḥ—imádták.
FORDÍTÁS
Az Úr Viṣṇu négykarú formájában jelent meg Nābhi király előtt. Teste ragyogott, s a legkiválóbb személyiségnek tűnt. Testének alsó részén sárga selyemruhát viselt, mellkasát pedig az örök szépséget árasztó Śrīvatsa jel díszítette. Kezében kagylókürtöt, lótuszvirágot, korongot és buzogányt tartott, nyakában a Kaustubha drágakő mellett egy erdei virágokból készült füzért viselt. Sisakja, fülbevalói, karkötői, öve, igazgyöngyből fűzött nyaklánca, kardíszei, bokacsengettyűi és ragyogó drágakövekkel kirakott egyéb ékszerei csodálatossá tették. Amikor Nābhi király, a papok és segítőtársaik megpillantották az Urat maguk előtt, úgy érezték magukat, mint a földönfutó, aki hirtelen nagy kincshez jut. Üdvözölték az Urat, tisztelettel meghajtották fejüket Előtte, majd a megfelelő felajánlásokat elvégezve imádták Őt.
MAGYARÁZAT
Ez a vers kiemeli, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem közönséges emberi lényként jelent meg. A legkiválóbb személyiségként (Puruṣottamaként) lépett Nābhi király és társai elé. A Védák kijelentik: nityo nityānāṁ cetanaś cetanānā. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége szintén egy élőlény, de Ő a legfelsőbb élőlény. A Bhagavad-gītāban (BG 7.7) az Úr Kṛṣṇa Maga mondja, mattaḥ parataraṁ nānyat kiñcid asti dhanañjaya. „Ó, gazdagság meghódítója, nincs igazság, ami magasabb rendű lenne Nálam!” Senki sem vonzóbb, és senki sem magasabb rendű, mint az Úr Kṛṣṇa. Ez a különbség Isten és a közönséges élőlény között. Az Úr Viṣṇu transzcendentális testének leírásából kiderül, hogy az Urat könnyű megkülönböztetni minden más élőlénytől. Így aztán Nābhi Mahārāja, papjai és társai is mind hódolatukat ajánlották az Úrnak, és imádni kezdték Őt különféle felajánlásokkal. A Bhagavad-gītā (BG 6.20-23) elmondja: yaṁ labdhvā cāparaṁ lābhaṁ manyate nādhikaṁ tataḥ. „Ezt elérve az ember úgy érzi, hogy ennél nagyobb kincsre nem is tehetne szert.” Ha valaki megvalósítja Istent, és szemtől szemben megpillantja Őt, kétségtelenül úgy gondolja, hogy a legnagyobb dolgot érte el. Raso ’py asya paraṁ dṛṣṭvā nivartate: amikor valaki magasabb rendű ízt tapasztal, tudata megszilárdul. Ha valaki egyszer megpillantja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, többé nem vonzódik semmilyen anyagi dologhoz. Megingathatatlanul folytatja tovább az Istenség Legfelsőbb Személyisége imádatát.