HU/SB 6.16.5
5. VERS
- bandhu-jñāty-ari-madhyastha-
- mitrodāsīna-vidviṣaḥ
- sarva eva hi sarveṣāṁ
- bhavanti kramaśo mithaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bandhu—barátok; jñāti—családtagok; ari—ellenségek; madhyastha—semlegesek; mitra—jóakarók; udāsīna—közömbös; vidviṣaḥ—vagy irigy emberek; sarve—mind; eva—valóban; hi—bizonyára; sarveṣām—mindnek; bhavanti—válnak; kramaśaḥ—fokozatosan; mithaḥ—egymásnak.
FORDÍTÁS
Ebben az anyagi világban, ami folyóként hömpölyögve sodorja magával az élőlényt, az emberek egymás barátai, rokonai és ellenségei lesznek, amint az idő úgy hozza. Kapcsolatuk néha semleges, néha köztes helyzetet fogadnak el, néha megvetik egymást, és számtalan más viszonyban is cselekszenek. Ám bárhogy viszonyuljanak egymáshoz, egyetlen kapcsolat sem örök.
MAGYARÁZAT
Az anyagi világban magunk is tapasztaljuk, hogy aki ma a barátunk, holnap az ellenségünk lehet. Kapcsolataink mint barátok vagy ellenségek, családtagok vagy kívülállók, valójában különféle tetteink következményei csupán. Citraketu Mahārāja a fiát gyászolta, aki most meghalt, de másképp is felfoghatta volna a helyzetét. „Ez az élőlény — gondolhatta volna — előző életében az ellenségem volt, s most fiamként megszületve idő előtt eltávozott, csak hogy fájdalmat és szenvedést okozzon nekem.” Miért ne tekinthetné halott fiát régi ellenségének, s a bánkódás helyett miért ne örülhetne, hogy ellensége meghalt? A Bhagavad-gītā (BG 3.27) kijelenti: prakṛteḥ kriyamāṇāni guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ. Valójában minden az anyagi természet kötőerőivel való kapcsolatunk hatására történik. Éppen ezért aki ma a barátom a jóság kötőerejével társulva, az holnap az ellenségem lehet a szenvedély és a tudatlanság hatása alatt. Az anyagi természet kötőerőinek működése miatt illúzióban élve másokat barátainknak, ellenségeinknek, fiunknak vagy apánknak tekintünk különféle körülmények között végrehajtott különféle tetteink visszahatásainak megfelelően.