HU/SB 6.16.6


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


6. VERS

yathā vastūni paṇyāni
hemādīni tatas tataḥ
paryaṭanti nareṣv evaṁ
jīvo yoniṣu kartṛṣu


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yathā—ahogy; vastūni—áruk; paṇyāni—kereskedésre szánt; hema-ādīni—mint az arany; tataḥ tataḥ—innen oda; paryaṭanti—járnak; nareṣu—az emberek között; evam—így; jīvaḥ—az élőlény; yoniṣu—a különféle fajokban; kartṛṣu—a különféle anyagi apákban.


FORDÍTÁS

Ahogyan az arany vagy más árucikkek vándorolnak örökké egyik helyről a másikra a vásárlás és az eladás során, úgy vándorol az élőlény is gyümölcsöző tetteinek eredményeképpen szerte az univerzumban, ahol a különféle fajokban egyik apa a másik után juttatja a különféle testekbe.


MAGYARÁZAT

Már elmagyaráztuk, hogy Citraketu gyermeke előző életében Citraketu ellensége volt, s most csak azért jelent meg a fiaként, hogy még több fájdalmat okozzon neki. A fiú korai halála valóban mély bánatot okozott az apának. De ha az ellensége volt, hogyan ragaszkodhatott hozzá ennyire?    —    merülhet fel a kérdés. A választ egy példa adja meg: ha valakinek a vagyona az ellenség kezébe kerül, a pénz az ellenség barátja lesz, s az ellenség nemcsak hogy a saját céljára használhatja, de az előző tulajdonos ellen is fordíthatja. Így aztán a pénz egyikükhöz sem tartozik. A pénz mindig pénz marad, de a helyzettől függően ellenségként vagy barátként lehet használni.

A Bhagavad-gītā elmagyarázza, hogy az élőlény nem egy bizonyos apától vagy anyától születik    —    egy olyan lény ő, aki teljesen független az úgynevezett apától és anyától. A természet törvényei az élőlényt arra kényszerítik, hogy egy apa magjába, majd egy anya méhébe kerüljön. Nem ő választja meg, hogy ki legyen az apja. Prakṛteḥ kriyamāṇāni (BG 3.27): a természet törvényei kényszerítik rá, hogy különféle apákhoz és anyákhoz kerüljön, akár egy árucikk, amit megvásárolnak és eladnak. Ezért az apa és a fiú állítólagos kapcsolata csupán a prakṛti, azaz a természet elrendezése. Nincs valós alapja, ezért illúziónak nevezik.

Az élőlény néha egy állat apánál és anyánál keres menedéket, néha pedig emberi apja és anyja lesz. Néha a madarak között, néha a félistenek között fogad el egy apát és egy anyát. Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért így szólt:

brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva
guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja

Az élőlény, akit élet élet után örökké kínoznak a természet törvényei, az univerzumban vándorol a különféle bolygókon és különféle fajokon át. Ha szerencsés, valahogy kapcsolatba kerül egy bhaktával, aki megváltoztatja egész életét, s ekkor hazatérhet, vissza Istenhez. Az írások ezért azt mondják:

janame janame sabe pitā mātā pāya
kṛṣṇa guru nahi mile baja hari ei

A különféle testekben vándorolva minden lélek, minden életformában kap egy apát és egy anyát, az emberi, állati fajokban, faként vagy félistenként egyaránt. Ez nem nehéz. Az igazán nehéz dolog egy hiteles lelki tanítómesterrel és Kṛṣṇával találkozni. Az emberi lénynek éppen ezért kötelessége megragadni minden alkalmat, hogy kapcsolatba kerüljön Kṛṣṇa képviselőjével, az igaz lelki tanítómesterrel. A lelki tanítómester, a lelki apa vezetésével hazatérhetünk, vissza Istenhez.