HU/SB 7.10.65-66
65-66. VERSEK
- athāsau śaktibhiḥ svābhiḥ
- śambhoḥ prādhānikaṁ vyadhāt
- dharma-jñāna-virakty-ṛddhi-
- tapo-vidyā-kriyādibhiḥ
- rathaṁ sūtaṁ dhvajaṁ vāhān
- dhanur varma-śarādi yat
- sannaddho ratham āsthāya
- śaraṁ dhanur upādade
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—ezután; asau—Ő (az Úr Kṛṣṇa); śaktibhiḥ—energiái által; svābhiḥ—személyes; śambhoḥ—az Úr Śivának; prādhānikam—az alkotórészeket; vyadhāt—megteremtette; dharma—vallás; jñāna—tudás; virakti—lemondás; ṛddhi—gazdagság; tapaḥ—önmegtartóztatás; vidyā—műveltség; kriyā—cselekedetek; ādibhiḥ—mindezek és más transzcendentális kincsek által; ratham—harci szekér; sūtam—szekérhajtó; dhvajam—zászló; vāhān—lovak és elefántok; dhanuḥ—íj; varma—pajzs; śara-ādi—nyilak stb.; yat—minden, amire szükség volt; sannaddhaḥ—felszerelt; ratham—a harci szekéren; āsthāya—ült; śaram—nyilat; dhanuḥ—az íjhoz; upādade—illesztette.
FORDÍTÁS
Nārada Muni folytatta: Ezután az Úr Kṛṣṇa személyes energiája révén, ami vallásból, tudásból, lemondásból, gazdagságból, vezeklésből, műveltségből és cselekedetekből áll, ellátta az Úr Śivát mindennel, amire szüksége volt: harci szekérrel, szekérhajtóval, zászlóval, lovakkal, elefántokkal, íjjal, pajzzsal és nyílvesszőkkel. Amikor az Úr Śiva ekképp felfegyverezte magát, nyilaival és íjával a kezében harci szekerére ült, hogy megküzdjön a démonokkal.
MAGYARÁZAT
A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 12.13.16) kijelenti: vaiṣṇavānāṁ yathā śambhuḥ. A vaiṣṇavák, az Úr Kṛṣṇa bhaktái között az Úr Śiva a legkiválóbb. Valójában ő az egyik mahājana, a vaiṣṇava filozófia tizenkét szaktekintélyének egyike (svayambhūr nāradaḥ śambhuḥ kumāraḥ kapilo manuḥ stb. (SB 6.3.20)). Az Úr Kṛṣṇa mindig készen áll arra, hogy minden segítséget megadjon valamennyi mahājanának és bhaktának (kaunteya pratijānīhi na me bhaktaḥ praṇaśyati (BG 9.31)). Noha az Úr Śiva nagyon hatalmas, elvesztette az asurákkal vívott csatát, ezért nagyon rosszkedvű és csalódott volt. Mivel azonban ő az Úr egyik legfontosabb bhaktája, az Úr személyesen látta el mindazzal, amire a háborúhoz szüksége volt. A bhaktának tehát őszintén kell szolgálnia az Urat. Kṛṣṇa mindig ott áll a háttérben, hogy megvédje őt, s ha a szükség úgy hozza, megad neki mindent, hogy harcba tudjon szállni ellenségével. A bhaktáknak minden tudás és minden anyagi feltétel a rendelkezésükre áll ahhoz, hogy terjeszthessék a Kṛṣṇa-tudatú mozgalmat.