HU/SB 7.6.2
2. VERS
- yathā hi puruṣasyeha
- viṣṇoḥ pādopasarpaṇam
- yad eṣa sarva-bhūtānāṁ
- priya ātmeśvaraḥ suhṛt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yathā—annak érdekében, hogy; hi—valójában; puruṣasya—egy élőlénynek; iha—itt; viṣṇoḥ—az Úr Viṣṇunak, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; pāda-upasarpaṇam—a lótuszláb megközelítése; yat—mert; eṣaḥ—ez; sarva-bhūtānām—minden élőlénynek; priyaḥ—a kedves; ātma-īśvaraḥ—a lélek ura, a Felsőlélek; suhṛt—a legjobb jóakaró és barát.
FORDÍTÁS
Az emberi életforma lehetőséget nyújt, hogy hazatérjünk, vissza Istenhez. Ezért minden élőlénynek, különösen az emberi létformában, az Úr Viṣṇu lótuszlábának odaadó szolgálatát kell végeznie. Ez az odaadó szolgálat természetes, mert az Úr Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége a legdrágább a lélek számára, Ő a lélek Ura és minden élőlény jóakarója.
MAGYARÁZAT
Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 5.29) így szól:
- bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ
- sarva-loka-maheśvaram
- suhṛdaṁ sarva-bhūtānāṁ
- jñātvā māṁ śāntim ṛcchati
„Akinek tudata Bennem merül el, s tudja, hogy Én vagyok minden áldozat és önfegyelmezés végső haszonélvezője, minden bolygó és félisten legfelsőbb Ura, valamint az összes élőlény jóakarója és jótevője, az megszabadul az anyagi szenvedésektől, és eléri a békét.” Az ember békés és boldog lehet, ha megért pusztán három tényt: azt, hogy a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu az egész teremtés tulajdonosa, hogy Ő valamennyi élőlény legjobbat akaró barátja, valamint hogy Ő minden dolog legfelsőbb élvezője. E transzcendentális boldogság után kutatva vándorolt az élőlény a különböző életformákon és a különböző bolygórendszereken keresztül szerte az univerzumban, mivel azonban megfeledkezett Viṣṇuhoz fűződő bensőséges kapcsolatáról, életről életre csak szenvedés várt rá. Az emberi létformában tehát az oktatási rendszernek olyan tökéletesnek kell lennie, hogy segítségével az ember megértse bensőséges kapcsolatát Istennel, Viṣṇuval. Minden élőlényt bensőséges kapcsolat fűz Istenhez. Dicsérjük hát az Urat nagy tisztelettel a śānta-rasában, vagy ébresszük fel örök kapcsolatunkat Viṣṇuval mint szolga a dāsya-rasában, mint barát a sakhya-rasában, mint szülő a vātsalya-rasában vagy mint szerető a mādhurya-rasában. Ezek a kapcsolatok mind a szeretet szintjén vannak. Viṣṇu áll a szeretet középpontjában mindenki számára, ezért mindenkinek kötelessége elmerülni az Úr szerető szolgálatában. Ahogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja (SB 3.25.38), yeṣām ahaṁ priya ātmā sutaś ca sakhā guruḥ suhṛdo daivam iṣṭam. Minden létformában van kapcsolatunk Viṣṇuval, aki a legkedvesebb számunkra, aki a Felsőlélek, aki a gyermekünk, a barátunk és a gurunk. Az emberi életformában életre kelthetjük Istenhez fűződő örök kapcsolatunkat — és ez kell legyen az oktatás célja. Valójában ez az élet és az oktatás tökéletessége.