HU/SB 8.7.10
10. VERS
- surāsurendrair bhuja-vīrya-vepitaṁ
- paribhramantaṁ girim aṅga pṛṣṭhataḥ
- bibhrat tad-āvartanam ādi-kacchapo
- mene ’ṅga-kaṇḍūyanam aprameyaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sura-asura-indraiḥ—a démonok és a félistenek vezérei által; bhuja-vīrya—karjaik erejével; vepitam—mozgatták; paribhramantam—forgatva; girim—a hegyet; aṅga—ó, Parīkṣit Mahārāja; pṛṣṭhataḥ—a hátán; bibhrat—tartotta; tat—azt; āvartanam—a forgó; ādi-kacchapaḥ—mint a legfelsőbb, eredeti teknős; mene—tekintette; aṅga-kaṇḍūyanam—mint a test jóleső vakarása; aprameyaḥ—határtalan.
FORDÍTÁS
Ó, király! Amint a félistenek és a démonok karjaik erejével forgatni kezdték a Mandara-hegyet a csodálatos teknős hátán, a teknős a hegy forgását úgy érezte, mintha a testét vakarnák, és így jóleső érzés töltötte el.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindig határtalan. Noha teknőstestében a legnagyobb hegyet, a Mandara-parvatát tartotta a hátán, nem érzett semmilyen kényelmetlenséget. Ellenkezőleg: úgy tűnt, hogy viszket a háta, s a hegy forgása kétségtelenül nagyon kellemes volt Számára.