HU/SB 8.7.11
11. VERS
- tathāsurān āviśad āsureṇa
- rūpeṇa teṣāṁ bala-vīryam īrayan
- uddīpayan deva-gaṇāṁś ca viṣṇur
- daivena nāgendram abodha-rūpaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tathā—ezután; asurān—a démonoknak; āviśat—belépett; āsureṇa—a szenvedély kötőereje által; rūpeṇa—egy ilyen formában; teṣām—nekik; bala-vīryam—erőt és energiát; īrayan—növelve; uddīpayan—bátorítva; deva-gaṇān—a félisteneket; ca—szintén; viṣṇuḥ—az Úr Viṣṇu; daivena—a jóság arculata által; nāga-indram—a kígyók királyának, Vāsukinak; abodha-rūpaḥ—a tudatlanság kötőereje által.
FORDÍTÁS
Ezután az Úr Viṣṇu behatolt a démonokba a szenvedély, a félistenekbe a jóság, Vāsukiba pedig a tudatlanság kötőerejeként, hogy bátorítsa őket, és növelje különféle erőiket és energiáikat.
MAGYARÁZAT
Az anyagi világban mindenki az anyagi természet különféle kötőerőinek irányítása alatt áll. A Mandara-hegy köpülésében három csoport vett részt: a félistenek, akik a jóságban, a démonok, akik a szenvedélyben, és Vāsuki kígyó, aki a tudatlanság kötőerejében volt. Mivel mindannyian elfáradtak (Vāsuki olyannyira, hogy majdnem belehalt), az Úr Viṣṇu beléjük hatolt a rájuk jellemző természeti kötőerőnek — a jóságnak, a szenvedélynek és a tudatlanságnak — megfelelően, hogy bátorítsa őket: folytassák az óceán köpülését.