HU/SB 3.14.27
27. VERS
- yasyānavadyācaritaṁ manīṣiṇo
- gṛṇanty avidyā-paṭalaṁ bibhitsavaḥ
- nirasta-sāmyātiśayo ’pi yat svayaṁ
- piśāca-caryām acarad gatiḥ satām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yasya–akié; anavadya–feddhetetlen; ācaritam–jellem; manīṣiṇaḥ–nagy bölcsek; gṛṇanti–követik; avidyā–tudatlanság; paṭalam–tömeg; bibhitsavaḥ–le akar rombolni; nirasta–megsemmisített; sāmya–egyenlőség; atiśayaḥ–nagyság; api–ellenére; yat–mint; svayam–személyesen; piśāca–ördögi szellem; caryām–cselekedetek; acarat–végzett; gatiḥ–célállomás; satām–az Úr bhaktáinak.
FORDÍTÁS
Bár az anyagi világban senki sem egyenlő az Úr Śivával és senki sem hatalmasabb nála, s bár feddhetetlen jellemét nagy lelkek követik, hogy elpusztítsák a tudatlanság tengerét, ő mégis olyan marad, mintha egy ördögi lélek lenne, hogy felszabadítsa az Úr minden bhaktáját.
MAGYARÁZAT
Az Úr Śiva civilizálatlan, ördögi jellemzői sohasem visszataszítóak, mert ő arra tanítja az Úr őszinte bhaktáit, hogyan távolodjanak el az anyagi élvezettől. Mahādevának, a félistenek legkiválóbbjának nevezik, és senki sem egyenlő vele vagy nagyobb nála az anyagi világban. Szinte az Úr Viṣṇuval áll egy szinten. Mindig Māyā, Durgā társaságában van, mégis fölötte áll annak az állapotnak, amelyet az anyagi természet három kötőerejének visszahatásai jellemeznek, s noha ő felelős a tudatlanság kötőerejében élő ördögi élőlényekért, e kapcsolat sincs rá hatással.