HU/SB 3.14.28


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


28. VERS

hasanti yasyācaritaṁ hi durbhagāḥ
svātman-ratasyāviduṣaḥ samīhitam
yair vastra-mālyābharaṇānulepanaiḥ
śva-bhojanaṁ svātmatayopalālitam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

hasanti–nevetnek rajta; yasya–akinek; ācaritam–cselekedet; hi–bizonyára; durbhagāḥ–a szerencsétlen; sva-ātman–az önvalóban; ratasya–annak, aki így cselekszik; aviduṣaḥ–nem tudva; samīhitam–célját; yaiḥ–aki által; vastra–ruha; mālya–füzérek; ābharaṇa–díszek; anu–ilyen pompás; lepanaiḥ–balzsamokkal; śva-bhojanam–a kutyák eledele; sva-ātmatayā–mintha az önvaló; upalālitam–kényeztetett.


FORDÍTÁS

A szerencsétlen, tudatlan emberek, akik nem tudják, hogy saját önvalójába merül, nevetnek rajta. Ezek az ostobák azzal törődnek csupán, hogy ruhákkal, díszekkel, virágfüzérekkel és balzsamokkal lássák el s így fenntartsák a testet, ami a kutyák eledele.


MAGYARÁZAT

Az Úr Śiva sohasem fogad el semmilyen szép ruhát, virágfüzért, díszt vagy balzsamot. Akik azonban ragaszkodnak a test feldíszítéséhez    –    ami végül a kutyák eledele lesz    –,    önmagukként azonosítva fényűző körülmények között gondoskodnak róla. Az ilyen emberek nem értik meg az Úr Śivát, de a fényűző anyagi kényelem reményében hozzá fordulnak. Az Úr Śivának kétféle híve van. Az egyik csoportba a durva materialisták tartoznak, akik csak testi kényelmet akarnak az Úr Śivától, a másikat pedig azok alkotják, akik arra vágynak, hogy eggyé váljanak vele. Ez utóbbiak többnyire imperszonalisták, s azt ismételgetik: śivo ’ham, „én vagyok Śiva”, ami annyit jelent, hogy „a felszabadulás után eggyé válok az Úr Śivával.” Más szóval a karmīk és jñānīk általában az Úr Śiva hívei, de valójában nem értik meg létének igazi célját. Előfordul, hogy úgynevezett hívei utánozzák őt, és mérgező kábítószerek élvezetébe merülnek. Az Úr Śiva egyszer megivott egy méregóceánt, s emiatt lett a torka kék színű. Śiva utánzói megpróbálják követni őt, s mérget isznak    –    így pusztítják el saját magukat. Az Úr Śiva valódi célja az, hogy a lélek Lelkét, az Úr Kṛṣṇát szolgálja. Arra vágyik, hogy minden pompás dolog, minden szép ruha, virágfüzér, ékszer és kozmetikum az Úr Kṛṣṇáé legyen egyedül, hiszen Kṛṣṇa a valódi élvező. Ő maga minden fényűző dolgot visszautasít, mert azok egyedül Kṛṣṇát illetik. Az ostobák azonban, mivel nem ismerik az Úr Śiva célját, inkább nevetnek rajta, vagy hiábavalóan azzal próbálkoznak, hogy utánozzák őt.