HU/SB 4.8.41
41. VERS
- dharmārtha-kāma-mokṣākhyaṁ
- ya icchec chreya ātmanaḥ
- ekaṁ hy eva hares tatra
- kāraṇaṁ pāda-sevanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dharma-artha-kāma-mokṣa—a vallásosság, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés és a felszabadulás négy elve; ākhyam—a név által; yaḥ—aki; icchet—vágyhat; śreyaḥ—az élet célja; ātmanaḥ—az önvalónak; ekam hi eva—csak az egyetlen; hareḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; tatra—abban; kāraṇam—az ok; pāda-sevanam—lótuszlábának imádata.
FORDÍTÁS
Akik a vallásosság, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés és végül a felszabadulás négy elvének gyümölcseire vágynak, azoknak az Istenség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatát kell végezniük, mert az Ő lótuszlábának imádata mindent megadhat nekik.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā elmondja, hogy a félistenek csakis az Istenség Legfelsőbb Személyiségének jóváhagyásával adhatnak áldást. Ezért van, hogy amikor valaki a félisteneknek mutat be áldozatot, a Legfelsőbb Urat is odaülteti nārāyaṇa-śilā vagy śālagrāma-śilā formájában, hogy végignézze a szertartást. A félistenek valójában semmilyen áldást sem képesek adni a Legfelsőbb Úr beleegyezése nélkül. Nārada Muni éppen ezért azt javasolta, hogy az ember még a vallásosság, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés és a felszabadulás gyümölcseire vágyva is az Istenség Legfelsőbb Személyiséghez forduljon, Hozzá intézze imáit, és az Ő lótuszlábánál kérje kívánságainak teljesülését. Ez az igazi intelligencia. Egy okos ember soha, semmiért sem imádkozik a félistenekhez. Egyenesen az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fordul, aki minden áldás oka.
Ahogyan az Úr Śrī Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban elmondja, a rituális szertartások végzése tulajdonképpen nem vallás. A vallás valódi útját az jelenti, ha meghódolunk az Úr lótuszlábánál. Aki valóban átadta magát az Úr lótuszlábának, az soha többé nem tesz semmiféle külön erőfeszítést az anyagi gyarapodás érdekében. Az Úr szolgálatát végző bhaktát nem éri csalódás az érzékkielégítés során. Ha érzékei elégedettségére vágyik, Kṛṣṇa teljesíti kívánságát. Ami pedig a felszabadulást illeti, azok a bhakták, akik teljesen elmerülnek az Úr szolgálatában, már mind felszabadultak, éppen ezért nincs szükség arra, hogy külön törekedjenek rá.
Nārada Muni így azt tanácsolta Dhruva Mahārājának, hogy Vāsudevánál, az Úr Kṛṣṇánál keressen menedéket, és tegyen úgy, ahogyan anyja javasolta, mert ez segíteni fogja abban, hogy teljesülhessen a vágya. Ebben a versben Nārada Muni különösen kihangsúlyozza, hogy az Úr odaadó szolgálata az egyetlen út. Egyszóval még ha valaki teli van anyagi vágyakkal, akkor is folytathatja az Úr odaadó szolgálatát, s minden vágya teljesülni fog.