HU/SB 3.19.17


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


17. VERS

athorudhāsṛjan māyāṁ
yoga-māyeśvare harau
yāṁ vilokya prajās trastā
menire ’syopasaṁyamam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

atha—akkor; urudhā—számtalan módon; asṛjat—bevet; māyām—mágikus cselek; yoga-māyā-īśvare—yogamāyā Ura; harau—Harira; yām—ami; vilokya—miután látta; prajāḥ—az emberek; trastāḥ—félelmetes; menire—gondolta; asya—ennek az univerzumnak; upasaṁyamam—elpusztulása.


FORDÍTÁS

A démon azonban mágikus varázslatokhoz folyamodott az Istenség Személyiségével szemben, aki yogamāyā Ura. Ennek láttán az embereket rettegés töltötte el, s azt gondolták, hogy az univerzum pusztulása közeleg.


MAGYARÁZAT

Úgy tűnt, hogy a Legfelsőbb Úr örömteli harca démonná vált bhaktájával kellőképpen komoly ahhoz, hogy az univerzum pusztulása legyen a következménye. Ez az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nagysága; még kisujjának remegését is hatalmas, felettébb veszélyes mozdulatnak látják az univerzum lakói.