HU/SB 3.4.11
11. VERS
- śrī-bhagavān uvāca
- vedāham antar manasīpsitaṁ te
- dadāmi yat tad duravāpam anyaiḥ
- satre purā viśva-sṛjāṁ vasūnāṁ
- mat-siddhi-kāmena vaso tvayeṣṭaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-bhagavān uvāca–az Istenség Személyisége mondta; veda–tudom; aham–Én; antaḥ–belül; manasi–az elmében; īpsitam–amire vágytál; te–tiéd; dadāmi–adok neked; yat–ami; tat–az; duravāpam–nagyon nehéz elérni; anyaiḥ–mások által; satre–az áldozatban; purā–hajdanán; viśva-sṛjām–azoknak, akik irányították ezt a teremtést; vasūnām–a Vasuknak; mat-siddhi-kāmena–azzal a vággyal, hogy elnyerd társaságomat; vaso–ó, Vasu; tvayā–általad; iṣṭaḥ–az élet végső célja.
FORDÍTÁS
Ó, Vasu! Tudom, hogy elméd mélyén mire vágytál hajdanán, amikor a Vasuk és más félistenek, akik az univerzum irányításáért feleltek, áldozatokat mutattak be. A te óhajod az volt, hogy elnyerd társaságomat. Mások nagyon nehezen érhetik ezt el, de neked megadom.
MAGYARÁZAT
Uddhava az Úr örök társai közé tartozik, s egyik teljes része hajdanán a nyolc Vasu egyike volt. A felső bolygórendszerben a nyolc Vasu és a félistenek, akik az univerzum ügyeinek irányításáért felelősek, egyszer áldozatot mutattak be azzal a vággyal, hogy mindannyian elérjék életük végső célját. Abban az időben Uddhava egyik kiterjedése – az egyik Vasu – arra vágyott, hogy az Úr társa lehessen. Az Úr tudta ezt, hiszen Paramātmāként, Legfelsőbb Tudatként jelen van minden élőlény szívében. A Legfelsőbb Tudat képviselője mindenki szívében ott lakozik, s Ő biztosítja az emlékezést minden élőlény részleges tudatának. Az élőlény mint részleges tudat megfeledkezik elmúlt életének eseményeiről, de a Legfelsőbb Tudat emlékezteti arra, hogyan cselekedjen a múltban szerzett tudása alapján. A Bhagavad-gītā sok helyen megerősíti ezt a tényt: ye yathā māṁ prapadyante tāṁs tathaiva bhajāmy aham (BG 4.11), sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭo mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca (BG 15.15).
Mindenkinek szabadságában áll, hogy arra vágyjon, amire akar, de a vágyát a Legfelsőbb Úr teljesíti. Mindenki függetlenül gondolkodhat vagy vágyakozhat, de vágyának teljesítése a legfelsőbb akarattól függ. Ezt a törvényt fejezi ki az „ember tervez, Isten végez” mondás. Hajdanán, amikor a félistenek és a Vasuk áldozatot mutattak be, Uddhava, az egyik Vasu arra vágyott, hogy az Úr társaságába kerülhessen, ami nagyon nehéz azok számára, akik empirikus filozófiai találgatásokkal vagy gyümölcsöző tettekkel foglalkoznak. Az ilyen emberek gyakorlatilag semmit sem tudnak arról, hogyan lehet az Úr társává válni. Csak a tiszta bhakták tudhatják az Úr kegyéből, hogy az Úr személyes társaságát élvezni az élet legtökéletesebb állapotát jelenti. Az Úr megnyugtatta Uddhavát, hogy teljesíteni fogja vágyát. Úgy tűnik, hogy amikor az Úr Uddhavához intézett szavaival Maitreyához is beszélt, a nagy bölcs, Maitreya végül rádöbbent, milyen fontos dolog elnyerni az Úr társaságát.