HU/SB 3.4.12
12. VERS
- sa eṣa sādho caramo bhavānām
- āsāditas te mad-anugraho yat
- yan māṁ nṛlokān raha utsṛjantaṁ
- diṣṭyā dadṛśvān viśadānuvṛttyā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ–az; eṣaḥ–azoknak; sādho–ó, nemes jellemű; caramaḥ–a végső; bhavānām–minden inkarnációdnak (Vasuként); āsāditaḥ–most elérte; te–neked; mat–Enyém; anugrahaḥ–kegy; yat–ahogy van; yat–mert; mām–Engem; nṛ-lokān–a feltételekhez kötött lelkek bolygóján; rahaḥ–elkülönülésben; utsṛjantam–miközben felad; diṣṭyā–látva; dadṛśvān–amit láttál; viśada-anuvṛttyā–rendíthetetlen odaadással.
FORDÍTÁS
Ó, nemes jellem! Jelen életed az utolsó és a legértékesebb, mert ebben az életben megkaptad végső kegyemet. Most transzcendentális hajlékomra, Vaikuṇṭhára mehetsz, magad mögött hagyva a feltételekhez kötött élőlények univerzumát. Nagy áldásban van részed, hogy tiszta, rendíthetetlen odaadó szolgálatodnak köszönhetően meglátogattál ezen a magányos helyen.
MAGYARÁZAT
Amikor az ember teljesen elsajátítja az Úrról szóló tudományt – amennyire azt egy tökéletes élőlény teheti a felszabadult állapotban –, bejuthat a lelki égbe, a Vaikuṇṭha-bolygók birodalmába. Az Úr egy elhagyatott helyen üldögélt, s éppen arra készült, hogy távozzon az univerzum lakóinak szeme elől. Uddhava szerencsés volt, hogy láthatta Őt akkor, s így megkapta az Úr engedélyét, hogy beléphessen a Vaikuṇṭhára. Az Úr mindig, mindenhol jelen van, megjelenését és eltávozását azonban pusztán egy adott univerzum lakói tapasztalják. Olyan Ő, mint a nap. A nap nem jelenik meg az égen vagy tűnik el onnan; csak az ember tapasztalata alapján kel fel reggel és nyugszik le este. Az Úr egyidejűleg jelen van a Vaikuṇṭhán és mindenhol, a Vaikuṇṭhán belül és kívül egyaránt.