HU/SB 3.4.13
13. VERS
- purā mayā proktam ajāya nābhye
- padme niṣaṇṇāya mamādi-sarge
- jñānaṁ paraṁ man-mahimāvabhāsaṁ
- yat sūrayo bhāgavataṁ vadanti
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
purā–hajdanán; mayā–általam; proktam–mondva; ajāya–Brahmānak; nābhye–a köldökből; padme–a lótuszon; niṣaṇṇāya–annak, aki rajta volt; mama–Enyém; ādi-sarge–a teremtés kezdetén; jñānam–tudás; param–magasztos; mat-mahimā–transzcendentális dicsőségem; avabhāsam–ami megtisztít; yat–ami; sūrayaḥ–a nagy, művelt bölcsek; bhāgavatam–Śrīmad-Bhāgavatam; vadanti–mondják.
FORDÍTÁS
Ó, Uddhava! A lótusz korszakában hajdanán, a teremtés kezdetén a köldökömből sarjadó lótuszon ülő Brahmānak transzcendentális dicsőségemről beszéltem, melyet a nagy bölcsek a Śrīmad-Bhāgavatamként írnak le.
MAGYARÁZAT
E vers még világosabbá teszi a Legfelsőbb Önvalóról szóló magyarázatot, melyet Brahmā megértett, s amelyről e nagyszerű irodalmi alkotás Második Énekében már beszéltünk. Az Úr kijelentette, hogy a Śrīmad-Bhāgavatam tömör formája (SB 2.9.33-36), amelyet átadott Brahmānak, azt a célt szolgálta, hogy a megfelelő megvilágításba helyezze személyiségét. Ez a vers megsemmisíti az imperszonalista magyarázatot, amelyet a Második Ének e bizonyos négy verséhez (SB 2.9.33-36) fűznek. Śrīdhara Svāmī ezzel kapcsolatban azt is elmondja, hogy a Bhāgavatamnak ez a tömör formája (SB 2.9.33-36) az Úr Kṛṣṇa kedvteléseiről szól, és célja sohasem a személytelen élvezet.