HU/SB 3.4.14
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
14. VERS
- ity ādṛtoktaḥ paramasya puṁsaḥ
- pratikṣaṇānugraha-bhājano ’ham
- snehottha-romā skhalitākṣaras taṁ
- muñcañ chucaḥ prāñjalir ābabhāṣe
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iti–így; ādṛta–kegyben részesülve; uktaḥ–megszólította; paramasya–a Legfelsőbbnek; puṁsaḥ–az Istenség Személyisége; pratikṣaṇa–minden pillanat; anugraha-bhājanaḥ–akinek kegyben van része; aham–magam; sneha–szeretet; uttha–égnek áll; romā–a test szőrszálai; skhalita–csökkent; akṣaraḥ–a szemeknek; tam–azt; muñcan–dörzsölve; śucaḥ–könnyek; prāñjaliḥ–összekulcsolt kézzel; ābabhāṣe–mondta.
FORDÍTÁS
Uddhava így szólt: Ó, Vidura! Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden pillanatban kegyével árasztott el, s nagy szeretettel megszólított, szavaim könnyekbe fulladtak, s testem borzongott. Letöröltem könnyeimet, s két kezem összetéve így szóltam: