HU/SB 3.4.20
20. VERS
- sa evam ārādhita-pāda-tīrthād
- adhīta-tattvātma-vibodha-mārgaḥ
- praṇamya pādau parivṛtya devam
- ihāgato ’haṁ virahāturātmā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ–így magam; evam–ekképp; ārādhita–imádtam; pāda-tīrthāt–az Istenség Személyiségétől; adhīta–tanultam; tattva-ātma–az önvalóról szóló tudás; vibodha–megértve; mārgaḥ–út; praṇamya–miután üdvözöltem; pādau–lótuszlábainál; parivṛtya–miután körüljártam; devam–az Urat; iha–ezen a helyen; āgataḥ–elértem; aham–én; viraha–elkülönülés; ātura-ātmā–lélekben szomorú.
FORDÍTÁS
Megtanultam az önvaló tudománya megértésének folyamatát lelki tanítómesteremtől, az Istenség Személyiségétől, aztán körbejártam Őt, majd bánatomban, hogy el kellett válnom Tőle, idejöttem.
MAGYARÁZAT
Śrī Uddhava élete közvetlenül példázza a catuḥ-ślokī Bhāgavatamot, amit az Istenség Személyisége először Brahmājīnak nyilatkoztatott ki. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 2.9.33–36) e négy rendkívül kiemelkedő és fontos versével különösen sokat foglalkoznak a māyāvādī spekulálók, akik hamis magyarázattal állnak elő, amely monizmusuk személytelen szemléletét támasztja alá. A feljogosítatlan spekulálóknak ez a vers megadja a helyes választ. A Śrīmad-Bhāgavatam versei a tisztán teista tudományt képviselik, amelyet csakis azok érthetnek meg, akik már tanulmányozták a Bhagavad-gītāt. A minden hiteles alapot nélkülöző, unalmas elméleteket kiagyaló emberek csak sértéseket követnek el az Úr Śrī Kṛṣṇa lótuszlába ellen, mert eltorzítják a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam mondanivalóját, hogy félrevezessék a hétköznapi embereket, s hogy ezzel csupán az Andhatāmisrának nevezett pokolhoz vezető utat egyengessék előttük. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 16.20) megerősíti, ezek az irigy spekulálók nem rendelkeznek tudással, és életről életre kárhozatra vannak ítélve. Fölöslegesen Śrīpāda Śaṅkarācāryánál keresnek menedéket, ő azonban nem követett el olyan durva tettet, hogy megsértse az Úr Kṛṣṇa lótuszlábát. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu szerint Śrīpāda Śaṅkarācārya egy bizonyos cél érdekében prédikálta a māyāvāda filozófiát. Azért volt szükség egy ilyen filozófiára, hogy legyőzze a szellemi lélek nemlétéről szóló buddhista tanokat, de sohasem tűzte ki célul, hogy végérvényesen elfogadják. Szükséghelyzet volt. Śaṅkarācārya a Bhagavad-gītāhoz fűzött magyarázatában az Úr Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségének fogadta el. Az Úr Kṛṣṇa kiváló bhaktája volt, ezért a Śrīmad-Bhāgavatamhoz nem mert kommentárt írni, hiszen azzal közvetlen sértést követett volna el az Úr lótuszlába ellen. Azonban a későbbi spekulálók minden őszinte szándék nélkül a māyāvāda filozófia nevében szükségtelenül magyarázatot fűznek a catuḥ-slokī Bhāgavatamhoz.
A monista, unalmas spekulációk kitalálóinak nincs semmi közük a Śrīmad-Bhāgavatamhoz, mert maga a kiváló író tiltja el őket ettől a védikus írástól. Śrīla Vyāsadeva határozottan megtiltotta, hogy olyan emberek próbálják megérteni a Śrīmad-Bhāgavatamot, akik a vallásossággal, az anyagi gyarapodással, az érzéki élvezetekkel és végül a felszabadulással törődnek. Ez a mű nem nekik szól (SB 1.1.2). Śrīpāda Śrīdhara Svāmī, a Śrīmad-Bhāgavatam egyik kiváló magyarázója szigorúan megtiltotta a felszabadulásra vágyóknak és a monistáknak, hogy a Śrīmad-Bhāgavatammal foglalkozzanak. A Bhāgavatam nem nekik szól. Ezek az emberek azonban, akik mögött semmiféle felhatalmazás nem áll, saját csalárd módszereikkel mégis megpróbálják megérteni a Śrīmad-Bhāgavatamot, és így sértéseket követnek el az Úr lótuszlába ellen, amit még Śrīpāda Śaṅkarācārya sem mert megtenni. Mindezzel azt érik el, hogy gyötrelmes életük tovább folytatódik. Különösen fontos megjegyeznünk, hogy Uddhava a catuḥ-slokī Bhāgavatamot közvetlenül az Úrtól halotta, aki azt először Brahmājīnak beszélte el, s ez alkalommal az Úr még bensőségesebben magyarázta el az önvaló tudományát, amit paramāṁ sthitimként említenek meg. Amikor Uddhava szert tett az önvaló megismerésére a transzcendentális szeretet szintjén, nagyon boldogtalannak érezte magát az Úr távollétében. Amíg az ember nem ébred fel, s nem jut el Uddhava szintjéig – az Úrtól való elkülönülés örök érzéséig a transzcendentális szeretetben, amelyet az Úr Caitanya is kinyilvánított –, addig nem értheti meg a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 2.9.33–36) négy legfontosabb versének valódi jelentését. Senkinek sem szabad felhatalmazás nélkül cselekednie, s eltorzítania a mondanivalót, hogy ezzel a sértés veszélyes útjára lépjen.