HU/SB 4.26.14
14. VERS
- antaḥpura-striyo ’pṛcchad
- vimanā iva vediṣat
- api vaḥ kuśalaṁ rāmāḥ
- seśvarīṇāṁ yathā purā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
antaḥ-pura—a ház népe; striyaḥ—nők; apṛcchat—megkérdezte; vimanāḥ—nagy aggodalomban; iva—mint; vediṣat—ó, Prācīnabarhi király; api—vajon; vaḥ—tiétek; kuśalam—jó szerencse; rāmāḥ—ó, gyönyörű nők; sa-īśvarīṇām—úrnőtökkel; yathā—mint; purā—azelőtt.
FORDÍTÁS
Purañjana királyban halvány aggodalom támadt, s megkérdezte a cselédlányoktól: Szépséges hölgyeim! Még mindig ugyanolyan boldogok vagytok úrnőtökkel együtt, mint azelőtt, vagy talán nem?
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a vediṣat szó Prācīnabarhi királyra utal. Amikor valaki felfrissül a bhakták társaságától, és Kṛṣṇa-tudatára ébred, megvizsgálja az elméje tevékenységét — a gondolkodást, az érzést és az akaratot —, és eldönti, visszatérjen-e az anyagi cselekedeteihez, vagy szilárdan megmaradjon a lelki tudatban. A kuśalam szó arra utal, ami áldásos. Az ember teljesen áldásossá teheti az otthonát, ha az Úr Viṣṇu odaadó szolgálatát végzi. Ha valaki olyan tetteket végez, ami eltér a viṣṇu-bhaktitól, azaz amikor anyagi cselekedeteket hajt végre, akkor örökké aggódik. Egy józan embernek meg kell vizsgálnia az elméjét, annak gondolkodó, érző és akaró folyamatát, és el kell döntenie, hogyan hasznosítsa ezeket a folyamatokat. Ha valaki mindig Kṛṣṇára gondol, érzi, hogy hogyan szolgálja Őt, és végre akarja hajtani a parancsát, akkor biztos, hogy jó utasítást kapott az intelligenciájától, melyet anyának neveznek. A király felfrissült, mégis a felesége felől érdeklődött. Arról beszélt, arra gondolt és azt akarta tehát, hogy visszatérjen szilárd, jó tudatához. Lehet, hogy az elme azt mondja, hogy a viṣaya-bhogán, vagyis az érzéki élvezettől az ember boldog lehet, amikor azonban fejlődik a Kṛṣṇa-tudatban, az anyagi tettek nem teszik boldoggá. Erről ír a Bhagavad-gītā (BG 2.59):
- viṣayā vinivartante
- nirāhārasya dehinaḥ
- rasa-varjaṁ raso ’py asya
- paraṁ dṛṣṭvā nivartate
„A megtestesült lélek elállhat az érzéki örömöktől, ám az érzékek tárgyai utáni vágy megmarad. Ha azonban egy felsőbbrendű ízt tapasztalva hagy fel az érzéki élvezettel, a tudata rendíthetetlenné válik.” Az ember csak akkor lehet közömbös az érzékek tárgyai iránt, ha jobb elfoglaltságot talál magának az odaadó szolgálatban. Paraṁ dṛṣṭvā nivartate. Az ember csak akkor hagyhatja el az anyagi cselekedeteket, ha valóban elmerül az odaadó szolgálatban.