HU/SB 4.26.17
17. VERS
- rāmā ūcuḥ
- nara-nātha na jānīmas
- tvat-priyā yad vyavasyati
- bhūtale niravastāre
- śayānāṁ paśya śatru-han
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
rāmāḥ ūcuḥ—a leányok így szóltak; nara-nātha—ó, király; na jānīmaḥ—nem tudjuk; tvat-priyā—a kedvesed; yat vyavasyati—miért kezdett el így élni; bhū-tale—a földön; niravastāre—ágy nélkül; śayānām—lefeküdve; paśya—nézd; śatru-han—ó, ellenség elpusztítója.
FORDÍTÁS
A leányok így szóltak a királyhoz: Ó, alattvalók ura! Nem tudjuk, hogy kedves feleséged miért kezdett így élni. Nézd csak, ó, ellenség elpusztítója, a csupasz földön fekszik! Nem értjük, miért teszi ezt.
MAGYARÁZAT
Amikor valaki nem végez odaadó szolgálatot, viṣṇu-bhaktit, akkor számtalan bűnös cselekedetbe fog. Purañjana király elhagyta otthonát, mit sem törődött a feleségével, és állatokat ölt. Ilyen helyzetben van minden materialista. Egyikük sem törődik erényes, hites feleségével. Csupán az érzékkielégítést szolgáló eszköznek tekinti, s nem úgy néz rá, mint arra, aki segítheti az odaadó szolgálatban. A karmīk a korlátlan nemi élet érdekében nagyon keményen dolgoznak. Az a nézetük, hogy a legjobb, ha minden nővel nemi életet élnek, és csak megfizetik, mintha egy árucikk lenne. Minden energiájukat arra fordítják, hogy az efféle anyagi nyereségért robotoljanak. Az ilyen materialista emberek elvesztették józan intelligenciájukat — meg kell keresniük a szívükben. Akinek nincs egy vallásos elvek szerint elvett, erényes felesége, annak az intelligenciája mindig zavaros marad.
Purañjana király felesége a földön feküdt, mert a férje nem törődött vele. Egy nőnek mindig egy férje oltalma alatt kell állnia. A szerencse istennőjéről mindig úgy beszélünk, hogy Nārāyaṇa mellkasán nyugszik. Úgy is mondhatnánk, hogy a feleségnek a férj karjai között kell lennie. Így érezni fogja, hogy szeretik és védelmezik. Mint ahogy az ember a megtakarított pénzét saját maga őrzi, ugyanúgy a feleségét is saját magának kell védelmeznie. Ahogy az intelligencia mindig a szívben van, a szeretett, erényes feleségnek is mindig jó férje mellkasán a helye. Ez a megfelelő kapcsolat férj és feleség között. A feleséget emiatt ardhāṅganīnak, a test felének nevezik. Az ember nem lehet meg egy lábbal, egy kézzel és csupán a test egyik felével. A két félnek együtt kell lennie. A természet törvényei szerint a férjnek és feleségnek is ugyanígy együtt kell élnie. Az alacsonyabb rendű fajokban, a madarak és a vadállatok között láthatjuk, hogy a természet elrendezéséből a hím és a nőstény együtt él. Az emberi életben is az az ideális, ha a férj és a feleség együtt él. Az otthon legyen olyan hely, ahol odaadó szolgálatot végeznek, a feleség pedig legyen erényes, olyan házastárs, akit a férj rituális szertartással vett el. Így élhet az ember boldog családi életet.