HU/SB 4.26.18
18. VERS
- nārada uvāca
- purañjanaḥ sva-mahiṣīṁ
- nirīkṣyāvadhutāṁ bhuvi
- tat-saṅgonmathita-jñāno
- vaiklavyaṁ paramaṁ yayau
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nāradaḥ uvāca—Nārada, a nagy bölcs így szólt; purañjanaḥ—Purañjana király; sva-mahiṣīm—saját királynőjét; nirīkṣya—miután látta; avadhutām—úgy nézett ki, mint egy koldus; bhuvi—a földön; tat—az övé; saṅga—társaságával; unmathita—bátorította; jñānaḥ—akinek a tudása; vaiklavyam—zavarodottság; paramam—legfelsőbb; yayau—elérte.
FORDÍTÁS
Nārada, a nagy bölcs így folytatta: Kedves Prācīnabarhi király! Amint Purañjana király meglátta a földön fekvő királynőt, aki egy koldusnak látszott, zavarba jött.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben az avadhutām szó különösen fontos, mert a testükkel nem törődő koldusokra utal. A királynő megfelelő öltözet nélkül a csupasz földön hevert, s Purañjana király ettől meglehetősen kétségbeesett. Bánta már, hogy semmibe vette az intelligenciáját, és az erdőbe ment állatokat ölni. Amikor az ember elveszti a józan eszét vagy nem törődik vele, teljesen elmerül a bűnös cselekedetekben. Ha valaki semmibe veszi a józan intelligenciáját, azaz a Kṛṣṇa-tudatot, akkor megzavarodik és bűnöket követ el, miután pedig rájön erre, megbánja a bűneit. Ilyen bűnbánatról ír Narottama dāsa Ṭhākura:
- hari hari viphale janama goṅāinu
- manuṣya-janama pāiyā,
- rādhā-kṛṣṇa nā bhajiyā,
- jāniyā śuniyā viṣa khāinu
Ebben a versben Narottama dāsa Ṭhākura amiatt bánkódik, hogy elvesztegette emberi életét, és tudatosan mérget ivott. Ha valaki nem Kṛṣṇa-tudatú, az azt jelenti, hogy szánt szándékkal issza az anyagi élet mérgét. Ennek az a magyarázata, hogy az ember mindenképpen a bűnös cselekedetek rabjává válik, ha erényes, jó feleségét elhagyja, azaz amikor elveszti a józan eszét, s nem gyakorolja a Kṛṣṇa-tudatot.