HU/SB 4.9.10
10. VERS
- yā nirvṛtis tanu-bhṛtāṁ tava pāda-padma-
- dhyānād bhavaj-jana-kathā-śravaṇena vā syāt
- sā brahmaṇi sva-mahimany api nātha mā bhūt
- kiṁ tv antakāsi-lulitāt patatāṁ vimānāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yā—ami; nirvṛtiḥ—gyönyör; tanu-bhṛtām—a megtestesültnek; tava—Tiéd; pāda-padma—lótuszláb; dhyānāt—a rajta való meditálásból; bhavat-jana—bensőséges bhaktáidtól; kathā—elbeszélések; śravaṇena—hallgatva; vā—vagy; syāt—létrejön; sā—az a gyönyör; brahmaṇi—a személytelen Brahmanban; sva-mahimani—saját ragyogásod; api—még; nātha—ó, Uram; mā—soha; bhūt—létezik; kim—mit sem szólva; tu—akkor; antaka-asi—a halál kardjával; lulitāt—elpusztítva; patatām—azoknak, akik leesnek; vimānāt—repülőgépeikről.
FORDÍTÁS
Ó, Uram! Az a transzcendentális gyönyör, amit akkor érezhet valaki, amikor lótuszlábadon meditál, vagy amikor a tiszta bhaktáktól dicsőségedről hall, olyan korlátlan, hogy messze túlszárnyalja a brahmānanda szintjét, ahol az ember azt gondolja magáról, hogy a személytelen Brahmanba olvadt, s eggyé vált a Legfelsőbbel. Az odaadó szolgálat transzcendentális öröme még a brahmānandát is legyőzi; mit mondhatnánk akkor arról az átmeneti boldogságról, amit akkor érezhet valaki, amikor eljut a mennyei bolygókra, s aminek az idő mindent szétválasztó kardja vet véget? Noha az ember felemelkedhet a mennyei bolygókra, idővel vissza kell térnie.
MAGYARÁZAT
Az odaadó szolgálatból, legfőképpen pedig a śravaṇaṁ kīrtanam (SB 7.5.23), a hallgatás és éneklés folyamatából származó transzcendentális gyönyört össze sem lehet hasonlítani azzal a boldogsággal, amiben a karmīknak van részük, amikor felemelkednek a mennyei bolygókra, vagy a jñānīknak és a yogīknak, akik a legfelsőbb személytelen Brahmannal való azonosságot élvezik. A yogīk általában Viṣṇu transzcendentális formáján meditálnak, míg a bhakták nemcsak meditálnak az Úron, hanem közvetlenül szolgálják is Őt. Az előző versben a bhavāpyaya kifejezéssel találkozhattunk, ami a születésre és a halálra utal. Az Úr kiszabadíthatja az embert a születés és halál bilincséből. Tévedés a monistákhoz hasonlóan azt hinni, hogy amikor az ember megszabadul a születés és halál folyamatától, akkor a Legfelsőbb Brahmanba olvad. Ebben a versben egyértelműen az áll, hogy azt a transzcendentális gyönyört, amit a tiszta bhakták a śravaṇaṁ kīrtanamból merítenek, össze sem lehet hasonlítani a brahmānandával, az Abszolútba olvadásból származó transzcendentális gyönyör személytelen felfogásával.
A karmīk még alacsonyabb szinten állnak. Az ő céljuk az, hogy a felsőbb bolygórendszerekbe emelkedjenek. Yānti deva-vratā devān: akik a félisteneket imádják, azok a mennyei bolygókra kerülnek (BG 9.25). Egy másik helyen azonban a Bhagavad-gītāban (BG 9.21) azt olvashatjuk: kṣīṇe puṇye martya-lokaṁ viśanti. Akik a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, azoknak újból vissza kell térniük, amint jámbor cselekedeteik gyümölcsei elfogynak. Olyanok ők, mint napjainkban az asztronauták, akik a Holdra mennek, ám amint elfogy az üzemanyaguk, kénytelenek visszatérni a Földre. A modern űrhajósoknak — akik sugármeghajtással jutnak el a Holdra vagy a többi mennyei bolygóra — vissza kell jönniük, ha minden üzemanyagot elhasználtak. Ugyanígy van ez azokkal is, akik a yajñák és a jámbor cselekedetek eredményeként emelkednek fel a mennyei bolygókra. Antakāsi-lulitāt: az idő kardja véget vet az ember magas rangjának ebben az anyagi világban, s újra alá kell szállnia. Dhruva Mahārāja felismerte, hogy az odaadó szolgálat eredményei sokkal értékesebbek, mint beleolvadni az Abszolútba vagy eljutni a mennyei bolygókra. A patatāṁ vimānāt szavak nagyon fontosak. Vimāna repülőt jelent. Akik eljutnak a mennyei bolygókra, azok olyanok, mint a repülőgépek, amelyek lezuhannak, amikor elfogy az üzemanyaguk.