HU/SB 4.9.11
11. VERS
- bhaktiṁ muhuḥ pravahatāṁ tvayi me prasaṅgo
- bhūyād ananta mahatām amalāśayānām
- yenāñjasolbaṇam uru-vyasanaṁ bhavābdhiṁ
- neṣye bhavad-guṇa-kathāmṛta-pāna-mattaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhaktim—odaadó szolgálat; muhuḥ—állandóan; pravahatām—azoknak, akik végzik; tvayi—Neked; me—enyém; prasaṅgaḥ—bensőséges társaság; bhūyāt—válhat; ananta—ó, korlátlan; mahatām—a nagy bhaktáknak; amala-āśayānām—kiknek szíve mentes az anyagi szennyeződéstől; yena—ami által; añjasā—könnyen; ulbaṇam—borzalmas; uru—hatalmas; vyasanam—veszélyekkel teli; bhava-abdhim—az anyagi lét óceánja; neṣye—át fogom szelni; bhavat—Tiéd; guṇa—transzcendentális tulajdonságok; kathā—kedvtelések; amṛta—örök nektár; pāna—ivásával; mattaḥ—őrült.
FORDÍTÁS
Dhruva Mahārāja folytatta: Ó, korlátlan Úr, kegyesen áldj meg engem, hogy elnyerjem azoknak a nagy bhaktáknak a társaságát, akik örökké transzcendentális szerető szolgálatodat végzik, mint a folyó állandóan hömpölygő hullámai! Az ilyen transzcendentális bhakták élete tökéletesen tiszta. Az odaadó szolgálat folyamatának segítségével minden bizonnyal képes leszek átkelni az anyagi lét tudatlanság-óceánján, melyen a veszedelem lángoló, tüzes hullámai tombolnak. Számomra ez nagyon könnyű lesz, hiszen szinte őrültként vágyom rá, hogy szünet nélkül örök transzcendentális tulajdonságaidról és kedvteléseidről halljak.
MAGYARÁZAT
Dhruva Mahārāja kijelentésében a legfontosabb gondolat az, hogy a tiszta bhakták társaságára vágyik. A transzcendentális odaadó szolgálat nem lehet teljes és nem lehet élvezetes a bhakták társasága nélkül. Ezért hoztuk létre a Kṛṣṇa-tudat Nemzetközi Szervezetét. Mindazok, akik a Kṛṣṇa-tudatot akarják gyakorolni, de távol akarnak maradni e Kṛṣṇa-tudatos közösségtől, azok nagy illúzióban élnek, mert ez lehetetlen. Dhruva Mahārāja állításából kiderül, hogy ha az ember nem tart kapcsolatot a bhaktákkal, akkor odaadó szolgálata nem érett, és nem különbözik az anyagi tettektől. Az Úr azt mondja: satāṁ prasaṅgān mama vīrya-saṁvido bhavanti hṛt-karṇa-rasāyanāḥ (SB 3.25.25). Csakis tiszta bhakták társaságában lehet az Úr Kṛṣṇa szavainak teljes hatása, és csakis így lehet megízlelni őket a szívvel és a füllel. Dhruva Mahārāja egyértelműen a bhakták társaságára vágyott. Az odaadó cselekedetekben ez a társulás éppen olyan, mint egy megállás nélkül hömpölygő folyó hullámai. A mi Kṛṣṇa-tudatos szervezetünkben a nap huszonnégy órájában mindig van mit tennünk. Minden pillanatban az Úr szolgálatába merülünk. Ezt nevezik az odaadó szolgálat szakadatlan áramának.
Egy māyāvādī filozófus megkérdezheti tőlünk: „Lehet, hogy nagyon boldogok vagytok a bhakták társaságában, de hogyan akartok átkelni az anyagi lét óceánján?” Dhruva Mahārāja válasza az, hogy ez egyáltalán nem nehéz. Egyértelműen kijelenti, hogy ezt az óceánt könnyedén át lehet szelni pusztán azzal, hogy az ember őrült módjára hallani akar az Úr dicsőségéről. Bhavad-guṇa-kathā: akik kitartóan hallgatják az Úrról szóló elbeszéléseket a Śrīmad Bhagavad-gītāból, a Śrīmad-Bhāgavatamból és a Caitanya-caritāmṛtából, és akik valóban éppúgy rabjaivá válnak ennek a folyamatnak, mint ahogy az alkohol vagy a kábítószer rabja lesz valaki, azok nagyon könnyen átszelhetik az anyagi lét tudatlanságát. Az anyagi tudatlanság óceánját lángoló tűzhöz lehet hasonlítani, de egy bhakta számára ez a lángoló tűz jelentéktelen apróság, mert teljesen elmerül az odaadó szolgálatban. Noha az anyagi világ lángoló tűz, a bhakta mégis gyönyörtelinek látja (viśvaṁ pūrṇa-sukhāyate).
Dhruva Mahārājának ez a kijelentése azt jelenti, hogy a bhakták társaságában végzett odaadó szolgálat az oka az odaadó szolgálatban elért további fejlődésnek. Az ember csakis az odaadó szolgálat útján emelkedhet fel Goloka Vṛndāvana transzcendentális bolygójára, és ott is csak odaadó szolgálattal találkozik, hiszen az odaadó szolgálat cselekedetei ebben a világban és a lelki világban nem különböznek egymástól. Az odaadó szolgálat nem változik. Megemlíthetjük ezzel kapcsolatban a mangó példáját. Ha valaki kap egy éretlen mangót, az kétségtelenül mangó, s amikor megérik, ugyanaz a mangó marad, de ízletesebbé és élvezetesebbé válik. Éppen így van olyan odaadó szolgálat, amelyet a lelki tanítómester irányításával, a śāstra utasításai és szabályozó elvei alapján végzünk, s van olyan odaadó szolgálat, amelyet a lelki világban, közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a társaságában végzünk. A kettő azonban azonos, nincsen eltérés. A különbség egyedül az, hogy az egyik állapot éretlen, míg a másik érett és sokkal ízletesebb. Az odaadó szolgálat érett szintjére csakis a bhakták társaságában lehet eljutni.