HU/SB 6.4.27-28


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


27-28. VERSEK

manīṣiṇo ’ntar-hṛdi sanniveśitaṁ
sva-śaktibhir navabhiś ca trivṛdbhiḥ
vahniṁ yathā dāruṇi pāñcadaśyaṁ
manīṣayā niṣkarṣanti gūḍham
sa vai mamāśeṣa-viśeṣa-māyā-
niṣedha-nirvāṇa-sukhānubhūtiḥ
sa sarva-nāmā sa ca viśva-rūpaḥ
prasīdatām aniruktātma-śaktiḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

manīṣiṇaḥ—a rituális szertartásokat és áldozatokat bemutató kiváló, tanult brāhmaṇák; antaḥ-hṛdi—a szív mélyén; sanniveśitam—elhelyezkedve; sva-śaktibhiḥ—saját lelki energiáival; navabhiḥ—valamint a kilenc anyagi energiával (az anyagi természettel, az anyagi energia összességével, az egóval, az elmével és az öt érzéktárggyal); ca—és (az öt durva anyagi elem, valamint a tíz cselekvő és tudásszerző érzék); trivṛdbhiḥ—a természet három anyagi kötőereje által; vahnim—tűz; yathā—mint; dāruṇi—a fában; pāñcadaśyam—a Sāmidhenī mantrákként ismert tizenöt himnusz éneklésével létrehozott; manīṣayā—megtisztult értelemmel; niṣkarṣanti—előhívni; gūḍham—bár nem nyilvánul meg; saḥ—az az Istenség Legfelsőbb Személyisége; vai—valóban; mama—felém; aśeṣa—minden; viśeṣa—változatok; māyā—az illuzórikus energiának; niṣedha—a tagadás folyamatával; nirvāṇa—a felszabadulásnak; sukha-anubhūtiḥ—akit a transzcendentális gyönyör révén lehet megvalósítani; saḥ—az az Istenség Legfelsőbb Személyisége; sarva-nāmā—aki minden név forrása; saḥ—az az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ca—szintén; viśva-rūpaḥ—az univerzum gigantikus formája; prasīdatām—legyen kegyes; anirukta—felfoghatatlan; ātma-śaktiḥ—minden lelki energia tárháza.


FORDÍTÁS

Ahogyan a nagy, művelt brāhmaṇák, akik jártasak a rituális szertartások és áldozatok bemutatásában, képesek előhívni a tűzifában szunnyadó tüzet a tizenöt Sāmidhenī mantra éneklésével, így bizonyítva a védikus mantrák erejét, úgy azok, akik valóban fejlett tudatúak    —    azaz akik Kṛṣṇa-tudatúak    —,    képesek megtalálni a Felsőlelket, aki saját lelki energiája révén a szívben lakik. A szívet az anyagi természet három kötőereje és a kilenc anyagi elem [az anyagi természet, az anyagi energia összessége, az ego, az elme és az érzékkielégítés öt tárgya], valamint az öt anyagi elem és a tíz érzék borítja be. Ez a huszonhét elem alkotja az Úr külső energiáját. A nagy yogīk az Úron meditálnak, aki Felsőlélekként, Paramātmāként a szív mélyén lakozik. Bárcsak elégedett lenne velem ez a Felsőlélek! A Felsőlelket az valósíthatja meg, aki vágyik arra, hogy kiszabaduljon az anyagi élet határtalan változatosságából. Ezt a felszabadulást valójában akkor érheti el, amikor az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzi, és szolgai hozzáállása eredményeképpen megvalósítja az Urat. Az Urat számtalan lelki néven lehet szólítani, amelyek felfoghatatlanok az anyagi érzékek számára. Ó, mikor lesz velem elégedett ez az Istenség Legfelsőbb Személyisége?


MAGYARÁZAT

Amikor Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura ezt a verset magyarázta, a durvijñeyam szót használta, ami azt jelenti, hogy „nagyon nehéz megvalósítani”. A tiszta létállapotot a Bhagavad-gītā (BG 7.28) írja le, amikor Kṛṣṇa így szól:

yeṣāṁ tv anta-gataṁ pāpaṁ
janānāṁ puṇya-karmaṇām
te dvandva-moha-nirmuktā
bhajante māṁ dṛḍha-vratāḥ

„Akik jámboran cselekedtek ebben és előző életeikben, s akiknek bűnös tettei teljesen kipusztultak, azok megszabadulnak az illúzió ellentétpárjaitól, és nagy elszántsággal szolgálnak Engem.”

A Bhagavad-gītāban máshol (BG 9.14) az Úr így szól:

satataṁ kīrtayanto māṁ
yatantaś ca dṛḍha-vratāḥ
namasyantaś ca māṁ bhaktyā
nitya-yuktā upāsate

„Ezek a nagy lelkek állandóan az Én dicsőségem zengik, nagy elszántsággal igyekeznek, s leborulva Előttem szüntelenül odaadóan imádnak Engem.”

Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét az ember azután értheti meg, hogy átszelt minden anyagi akadályt. Ezért az Úr Kṛṣṇa a Gītāban (BG 7.3) ezt is elmondja:

manuṣyāṇāṁ sahasreṣu
kaścid yatati siddhaye
yatatām api siddhānāṁ
kaścin māṁ vetti tattvataḥ

„Sok ezer ember közül talán egy törekszik tökéletességre, s a tökéletességet elértek közül igazán alig ismer Engem egy is.”

Ahhoz, hogy valaki megértse Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, szigorú vezekléseknek és lemondásoknak kell alávetnie magát, de mivel az odaadó szolgálat útja tökéletes, e folyamatot követve az ember könnyűszerrel elérheti a lelki síkot, és megértheti az Urat. A Bhagavad-gītā ezt is megerősíti (BG 18.55), amikor Kṛṣṇa azt mondja:

bhaktyā mām abhijānāti
yāvān yaś cāsmi tattvataḥ
tato māṁ tattvato jñātvā
viśate tad-anantaram

„Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét egyedül az odaadó szolgálat által lehet igazán megérteni. Ha valaki az ilyen odaadás révén tudatát teljesen Benne merítette el, beléphet Isten birodalmába.”

Ezért annak ellenére, hogy a téma durvijñeyam, azaz rendkívül nehezen érthető, könnyű lesz megérteni, ha valaki követi az előírt folyamatot. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségével a tiszta odaadó szolgálaton keresztül lehet kapcsolatba kerülni, s ennek kezdete a śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura ehhez kapcsolódóan egy Śrīmad-Bhāgavatam verset idéz (SB 2.8.5): praviṣṭaḥ karṇa-randhreṇa svānāṁ bhāva-saroruham. A hallás és éneklés folyamata a szív mélyére hatol, és ily módon az ember tiszta bhaktává válik. E folyamatot követve az ember eléri a transzcendentális szeretet szintjét, majd becsülni kezdi az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális nevét, formáját, tulajdonságait és kedvteléseit. Egy tiszta bhakta tehát az odaadó szolgálat révén képes meglátni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, még a sok anyagi akadály ellenére is, amelyek mind az Istenség Legfelsőbb Személyisége különféle energiái. A bhakta könnyedén átszeli ezeket az akadályokat, és közvetlen kapcsolatba kerül az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Végül is az e versekben leírt anyagi akadályok csupán az Úr különféle energiái. Amikor egy bhakta nagyon vágyik arra, hogy lássa az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, így imádkozik Hozzá:

ayi nanda-tanuja kiṅkaraṁ
patitaṁ māṁ viṣame bhavāmbudhau
kṛpayā tava pāda-paṅkaja-
sthita-dhūlī-sadṛśaṁ vicintaya

„Ó, Nanda Mahārāja fia [Kṛṣṇa]! Örök szolgád vagyok, mégis valahogyan a születés és halál óceánjába estem. Kérlek, emelj ki a halál óceánjából, és helyezz egy atomként lótuszlábaidhoz!” Az Úr elégedetté válik a bhaktával, és ezért minden útjában álló anyagi akadályt lelki szolgálattá változtat. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura ezzel kapcsolatban a következő verset idézi a Viṣṇu Purāṇából:

hlādinī sandhinī samvit
tvayy ekā sarva-saṁsthitau
hlāda-tāpa-karī miśrā
tvayi no guṇa-varjite

Az anyagi világban az Istenség Legfelsőbb Személyisége lelki energiája úgy nyilvánul meg, mint tāpa-karī, „ami szenvedést okoz”. Mindenki boldogságra vágyik, de bár a boldogság eredetileg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének gyönyörenergiájából származik, az anyagi világban az anyagi cselekedetek miatt az Úr gyönyörenergiája a szenvedések forrásává válik (hlāda-tāpa-karī). Az anyagi világbeli hamis boldogság a szenvedés forrása, de ha valaki újra az Istenség Legfelsőbb Személyiségének elégedettsége érdekében törekszik a boldogságra, a szenvedésnek ez a tāpa-karī eleme megsemmisül. Ezt azzal a példával szemléltethetjük, hogy a fából kétségtelenül nagyon nehéz tüzet csiholni, de ha sikerül, a tűz hamuvá égeti a fát. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről tapasztalatot szerezni tehát rendkívül nehéz azoknak, akik nem végeznek odaadó szolgálatot, ám egy bhakta számára minden könnyebbé válik, s így nagyon könnyen találkozhat a Legfelsőbb Úrral.

Ezek az imák elmondják, hogy az Úr formája túl van az anyagi forma határain, ezért felfoghatatlan. A bhakta azonban így imádkozik: „Kedves Uram, kérlek, légy elégedett velem, hogy könnyűszerrel megpillanthassam transzcendentális formádat és energiádat!” Az abhakták a neti neti vitákkal igyekeznek megérteni a Legfelsőbb Brahmant. Niṣedha-nirvāṇa-sukhānubhūtiḥ: egy bhakta ezzel szemben csupán az Úr szent nevét énekli, s így elkerüli az efféle fáradságos spekulációkat, valamint nagyon könnyen megvalósítja az Úr létét.