HU/SB 6.4.29
29. VERS
- yad yan niruktaṁ vacasā nirūpitaṁ
- dhiyākṣabhir vā manasota yasya
- mā bhūt svarūpaṁ guṇa-rūpaṁ hi tat tat
- sa vai guṇāpāya-visarga-lakṣaṇaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat yat—bármi; niruktam—kifejezett; vacasā—szavakkal; nirūpitam—megállapított; dhiyā—állítólagos meditációval vagy értelemmel; akṣabhiḥ—az érzékekkel; vā—vagy; manasā—az elmével; uta—bizonyára; yasya—akinek; mā bhūt—nem lehet; sva-rūpam—az Úr valódi formája; guṇa-rūpam—a három kötőerőből álló; hi—valóban; tat tat—az; saḥ—az az Istenség Legfelsőbb Személyisége; vai—valóban; guṇa-apāya—ami a természet anyagi kötőerői alkotta valamennyi dolog megsemmisülését okozza; visarga—és a teremtés; lakṣaṇaḥ—úgy jelenik meg.
FORDÍTÁS
Mindaz, amit anyagi hangvibráció fejez ki, mindaz, amit az anyagi értelem állapít meg, és mindaz, amit anyagi érzékekkel tapasztalunk vagy az anyagi elmében kitalálunk, nem más, mint az anyagi természet kötőerőinek hatása, ezért semmi közük az Istenség Legfelsőbb Személyisége valódi természetéhez. A Legfelsőbb Úr az anyagi világ teremtése fölött áll, hiszen Ő az anyagi kötőerők és a teremtés forrása. Minden ok okaként Ő a teremtés előtt és után is létezik. Szeretném tiszteletteljes hódolatomat ajánlani Neki!
MAGYARÁZAT
Aki neveket, formákat, tulajdonságokat és más dolgokat talál ki az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, az nem érti meg Őt, mert az Úr túl van a teremtésen. A Legfelsőbb Úr minden dolog teremtője, és ez azt jelenti, hogy Ő már akkor is létezett, amikor még nem volt teremtés. Más szóval neve, formája és tulajdonságai nem anyagi úton megteremtett dolgok, hanem mindig transzcendentálisak. Ezért anyagi kitalációinkkal, hangvibrációinkkal és gondolatainkkal nem határolhatjuk be a Legfelsőbb Urat. Ezt magyarázza el az ataḥ śrī-kṛṣṇa-nāmādi na bhaved grāhyam indriyaiḥ vers.
Prācetasa, azaz Dakṣa itt a Transzcendensnek ajánlja imáit, nem csupán valakinek az anyagi teremtésben. Csak az ostobák és gazemberek hiszik, hogy Isten anyagi teremtmény. Ezt Maga az Úr erősíti meg a Bhagavad-gītāban (BG 9.11):
- avajānanti māṁ mūḍhā
- mānuṣīṁ tanum āśritam
- paraṁ bhāvam ajānanto
- mama bhūta-maheśvaram
„Az ostobák kigúnyolnak, mikor alászállok emberi alakomban. Nem ismerik transzcendentális természetem, nem tudják, hogy mindenek Legfelsőbb Ura vagyok.” A tudást attól kell elsajátítanunk, akinek az Úr feltárta Magát. Annak, hogy képzeletbeli nevet és formát adjunk az Úrnak, semmi haszna. Śrīpāda Śaṅkarācārya imperszonalista volt, mégis kijelentette: nārāyaṇaḥ paro ’vyaktāt, Nārāyaṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem egy olyan személy, aki az anyagi világhoz tartozik. Nem ruházhatjuk fel Nārāyaṇát anyagi megjelölésekkel, ahogy az ostobák próbálják tenni, amikor daridra-nārāyaṇáról (szegény Nārāyaṇáról) beszélnek. Nārāyaṇa mindig transzcendentális, túl ezen az anyagi teremtésen. Hogyan válhatna daridra-nārāyaṇává? Az anyagi világban van szegénység, a lelki világban azonban ilyen dolog nem létezik. A daridra-nārāyaṇa gondolata tehát puszta kitaláció.
Dakṣa különösen rámutat arra, hogy anyagi megjelölések nem lehetnek az imádandó Úr nevei: yad yan niruktaṁ vacasā nirūpitam. Nirukta a védikus szótárra utal. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét nem lehet igazán megérteni azzal, hogy egy szótárból kiválogatunk néhány kifejezést. Amikor Dakṣa az Úrhoz imádkozik, nem anyagi neveket és formákat kíván imádata tárgyává tenni: az Urat akarja imádni, aki már az anyagi szótárak és nevek létrejötte előtt is létezett. A Védák megerősítik: yato vāco nivartante / aprāpya manasā saha — az Úr nevét, formáját, természetét és mindazt, ami a személyes tulajdona, nem lehet egy anyagi szótár segítségével meghatározni. Ha azonban valaki eljut az Istenség Legfelsőbb Személyisége megértésének transzcendentális síkjára, akkor alapos tudása lesz mindenről, anyagiról és lelkiről egyaránt. Ezt egy másik védikus mantra erősíti meg: tam eva viditvātimṛtyum eti. Ha az ember valahogyan az Úr kegyéből képes megérteni az Úr transzcendentális helyzetét, örök életűvé válik. Maga az Úr is alátámasztja ezt a Bhagavad-gītāban (BG 4.9):
- janma karma ca me divyam
- evaṁ yo vetti tattvataḥ
- tyaktvā dehaṁ punar janma
- naiti mām eti so ’rjuna
„Ó, Arjuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.” Az ember pusztán a Legfelsőbb Úr megértésével túllép a születésen, a halálon, az öregkoron és a betegségen. Śrīla Śukadeva Gosvāmī éppen ezért a következő tanácsot adja Parīkṣit Mahārājának a Śrīmad-Bhāgavatamban (SB 2.1.5):
- tasmād bhārata sarvātmā
- bhagavān īśvaro hariḥ
- śrotavyaḥ kīrtitavyaś ca
- smartavyaś cecchatābhayam
„Ó, Bhārata király leszármazottja! Aki arra vágyik, hogy megszabaduljon minden gyötrelemtől, annak hallania kell az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, dicsőítenie kell Őt, és emlékeznie kell Rá, aki a Felsőlélek, az irányító, és aki megszabadít minden nyomorúságtól.”