HU/SB 8.10: Harc a félistenek és a démonok között
8.10.1. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, király! A démonok és a Daityák teljes figyelemmel, minden erejüket összeszedve köpülték az óceánt, mivel azonban nem voltak Vāsudeva, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa hívei, nem ihattak a nektárból.
8.10.2. vers: Ó, király! Miután az Istenség Legfelsőbb Személyisége befejezte az óceán köpülését, és megitatta nektárral a félisteneket, akik mind kedves bhaktái, elhagyta társaságukat, és Garuḍa hátán saját hajléka felé vette útját.
8.10.3. vers: Amikor a démonok látták, hogy a félistenek győzelmet aratnak, nem tűrték tovább, hogy a félisteneknek nagyobb gazdagságuk legyen, s felemelt fegyverekkel indultak ellenük.
8.10.4. vers: Ezután a nektártól új erőre kapva a félistenek, akik mindig Nārāyaṇa lótuszlábának oltalmát élvezik, harci vágyban égve fegyvereikkel ellentámadásba lendültek.
8.10.5. vers: Ó, király! A félistenek és a démonok ádáz csatát vívtak a tejóceán partján. A csata olyan rettenetes volt, hogy már attól borzongani kezd az ember, hogy hall róla.
8.10.6. vers: E csatában mindkét fél szívből haragudott a másikra, s gyűlöletükben kardokkal, nyilakkal és megannyi más fegyverrel támadtak egymásra.
8.10.7. vers: A kagylókürtök, harsonák, dobok, bherīk és ḍamarīk [üstdobok], az elefántok, a lovak, a gyalogosok és a szekereken harcoló katonák hangja éktelen hangzavart keltett.
8.10.8. vers: A csatatéren a kocsihajtók az ellenfél kocsihajtóival, a gyalogosok az ellenfél gyalogosaival, a lovasok az ellenfél lovasaival, az elefántok hátán ülő katonák pedig az ellenség elefánton ülő katonáival harcoltak. A harc így egyenlő felek között folyt.
8.10.9. vers: A katonák között voltak, akik tevék hátán, míg mások elefántok, szamarak, fehér és vörös arcú majmok, tigrisek és oroszlánok hátán harcoltak. Mindenki részt vett a csatában.
8.10.10-12. vers: Ó, király! Voltak olyan katonák, akik keselyűk, sasok, kacsák, sólymok és bhāsa madarak hátán harcoltak. Némelyek timiṅgilák hátán ültek, amelyek hatalmas bálnákat képesek felfalni, mások śarabhák, megint mások bivalyok, orrszarvúk, tehenek, bikák, őserdei tehenek és aruṇák hátán küzdöttek. Voltak, akik sakálok, patkányok, gyíkok, nyulak, emberi lények, kecskék, fekete őzek, hattyúk és vadkanok hátán szálltak harcba. Vízi, szárazföldi, égi és más, eltorzult testű állatok hátán sorakozott fel egymással szemben a két hadsereg, majd elindultak ellenfeleik felé.
8.10.13-15. vers: Ó, király, ó, Pāṇḍu Mahārāja sarja! A félistenek és a démonok harcosait baldachinok, színpompás zászlók, értékes drágakövekkel és igazgyöngyökkel kirakott nyelű napernyők, pávatollakból készült és másféle legyezők ékesítették. A katonák ruháit alul-felül lobogtatta a szél, s így természetes szépségükben pompáztak. Pajzsaik, ékességeik és éles, tiszta fegyvereik szikráztak a ragyogó napsütésben. A két sereg két víziállatoktól hemzsegő óceánnak tűnt.
8.10.16-18. vers: A csata során a leghíresebb fővezér, Bali Mahārāja, Virocana fia egy csodálatos repülőn ült, melyet Vaihāyasának neveztek. Ó, király! Ezt a gyönyörűen felékesített repülőt Maya démon készítette, s olyan fegyverekkel szerelte fel, amelyek bármilyen harc megvívására alkalmasak voltak. Felfoghatatlan és leírhatatlan volt, sőt néha lehetett látni, néha nem. Bali Mahārāját, aki egy szépséges, védelmező napernyő alatt ült hadseregének vezérei és parancsnokai körében, a legkiválóbb cāmarákkal legyezték, s olyan volt, akár a felkelő hold este, amely beragyog minden égtájat.
8.10.19-24. vers: Bali Mahārāját minden oldalról a démonok vezérei és parancsnokai vették körül saját harci szekereiken ülve. Köztük volt Namuci, Śambara, Bāṇa, Vipracitti, Ayomukha, Dvimūrdhā, Kālanābha, Praheti, Heti, Ilvala, Śakuni, Bhūtasantāpa, Vajradaṁṣṭra, Virocana, Hayagrīva, Śaṅkuśirā, Kapila, Meghadundubhi, Tāraka, Cakradṛk, Śumbha, Niśumbha, Jambha, Utkala, Ariṣṭa, Ariṣṭanemi, Tripurādhipa, Maya, Puloma fiai, a Kāleyák és Nivātakavaca. Egyiküknek sem jutott a nektárból — csupán az óceán köpülésének munkájából vehették ki részüket. Most harcba szálltak a félistenek ellen, és hogy bátorítsák seregüket, oroszlánüvöltéshez hasonló rettenetes hangot hallattak, és hangosan fújták kagylókürtjeiket. Amikor Balabhit, az Úr Indra megpillantotta bősz ellenfeleit ebben az állapotban, végtelen düh lett úrrá rajta.
8.10.25. vers: Airāvatán ülve, az elefánton, aki bárhová képes eljutni, s aki vizet és bort raktároz magában, hogy bárkit meglocsolhasson vele, az Úr Indra olyan látványt nyújtott, mint a nap, amely épp felkel a tavakkal borított Udayagiri felől.
8.10.26. vers: Az Úr Indrát, a mennyek királyát a félistenek vették körül különféle járműveken, zászlókkal és fegyverekkel felékesítve. Ott volt közöttük Vāyu, Varuṇa, valamint más uralkodók a különféle bolygókról, társaikkal együtt.
8.10.27. vers: Ott álltak a félistenek és a démonok egymással szemben, és szívet fájdító szavakkal szidalmazták egymást. Aztán közelebb mentek egymáshoz, és páronként, test test ellen harcolni kezdtek.
8.10.28. vers: Ó, király! Bali Mahārāja Indrával, Kārttikeya Tārakával, Varuṇa Hetivel, Mitra pedig Prahetivel harcolt.
8.10.29. vers: Yamarāja Kālanābhával, Viśvakarmā Maya Dānavával, Tvaṣṭā Śambarával, a napisten Virocanával csapott össze.
8.10.30-31. vers: Aparājita félisten Namucival, a két Aśvinī-kumāra fivér Vṛṣaparvāval harcolt. A napisten Bali Mahārāja száz fiával szállt szembe, akiknek élén Bāṇa állt, a holdisten Rāhuval verekedett. A levegőt irányító félisten Pulomāval, Śumbha és Niśumbha pedig a rettentő erejű anyagi energiával, Durgādevīvel harcolt, akit Bhadra Kālīnak is neveznek.
8.10.32-34. vers: Ó, Parīkṣit Mahārāja, ellenség megfélemlítője [Arindama]! Az Úr Śiva Jambhával, Vibhāvasu Mahiṣāsurával harcolt. Ilvala fivérével, Vātāpival együtt az Úr Brahmā fiaival verekedett, Durmarṣa Kāmadevával, Utkala démon a Mātṛkā félistennőkkel, Bṛhaspati Śukrācāryával, Śanaiścara [a Szaturnusz] pedig Narakāsurával küzdött. A Marutok Nivātakavacával, a Vasuk a Kālakeya démonokkal, a Viśvedeva félistenek a Pauloma démonokkal, a Rudrák pedig a Krodhavaśa démonokkal szálltak szembe, akik a düh áldozatai voltak.
8.10.35. vers: E félistenek és démonok mind összesereglettek a csatatéren, s harcra vágyva hatalmas erővel támadtak egymásra. Mindannyian győzni akartak. Párokban harcoltak, s hegyes nyilaikkal, éles kardjaikkal és lándzsáikkal rettentő csapásokat mértek egymásra.
8.10.36. vers: Fegyvereikkel, a bhuśuṇḍikkal, cakrákkal, buzogányokkal, ṛṣṭikkel, paṭṭiśákkal, śaktikkal, ulmukákkal, prāsákkal, paraśvadhákkal, nistriṁśákkal, lándzsákkal, parighákkal, mudgarákkal és bhindipālákkal sorra vágták le egymás fejét.
8.10.37. vers: Az elefántokat, a lovakat, a harci szekereket, a szekérhajtókat, a gyalogos katonákat s a különféle állatokat a hátukon ülőkkel együtt mind darabokba aprították. A katonák karját, combját, nyakát és lábát levágták, zászlóikat, íjaikat, pajzsaikat és díszeiket széttépték.
8.10.38. vers: A földet a démonok és félistenek lábai és a szekerek kerekei döngették. Porszemek szálltak hevesen az égbe, akkora porfelhőt alkotva, ami elborította a világűr minden égtáját, egészen a napig. Amikor azonban a porszemeket vércseppek követték, szerte minden irányba szóródva, a porfelhő nem tudott többé az égen lebegni.
8.10.39. vers: A csata során a harcmezőt elborították a hősök levágott fejei, melyeken szemeik még mindig dühösen néztek, és fogaik még mindig dühösen haraptak ajkaikba. A levágott fejekről a sisakok és fülbevalók szanaszét szóródtak, és mindenhol felékesített és különféle fegyvereket markoló karok hevertek, számtalan láb és comb mellett, melyek elefántok ormányaihoz hasonlítottak.
8.10.40. vers: A csatatéren megannyi fej nélküli törzs született. Fegyverekkel a kezükben e kísérteties torzók, melyek a lehullott fejek szemein át láttak, az ellenséges katonákra támadtak.
8.10.41. vers: Bali Mahārāja ekkor tíz nyílvesszővel Indrára támadt, hárommal pedig Airāvatára, az elefántra, aki Indrát viszi a hátán. Négy nyíllal az Airāvata lábait őrző négy lovas ellen fordult, egy nyílvesszőt pedig az elefánthajcsárra lőtt ki.
8.10.42. vers: Mielőtt Bali Mahārāja nyilai elérték volna, Indra, a mennyek királya, aki nagyon ügyesen bánik a nyilakkal, elmosolyodott, és Bali Mahārāja nyilait másfajta nyilakkal, a kimondhatatlanul hegyes, bhallának nevezett nyílvesszőkkel hárította el.
8.10.43. vers: Amikor Bali Mahārāja látta, hogy Indra kiválóan ért a hadakozáshoz, nem tudott uralkodni a dühén. Megragadott egy másik fegyvert, a śaktit, amely úgy lángolt, akár egy hatalmas, izzó zsarátnok. Indra azonban még Bali kezében darabokra vágta ezt a fegyvert.
8.10.44. vers: Bali Mahārāja ezután sorra bevetette a lándzsát, a prāsát, a tomarát, a ṛṣṭiket és más fegyvereket, de bármilyen fegyverhez nyúlt, Indra azonnal darabokra vágta.
8.10.45. vers: Kedves királyom! Bali Mahārāja ekkor eltűnt, és démonikus varázslatokhoz folyamodott. A félistenek katonáinak feje fölött aztán megjelent egy óriási hegy, amely pusztán e varázslat eredménye volt.
8.10.46. vers: Ebből a hegyből erdőtűzben égő fák hullottak alá, kődarabok kíséretében, melyek élesek voltak, akár a szigonyok, és szétzúzták a félistenek harcosainak fejét.
8.10.47. vers: Mellettük skorpiók, hatalmas kígyók és sok más, mérgező marású állat, valamint oroszlánok, tigrisek, vadkanok és óriási elefántok is hullottak a harcoló félistenekre, pozdorjává zúzva mindent, ami az útjukba került.
8.10.48. vers: Ó, királyom! Száz és száz vérengző démon és boszorkány jelent meg aztán, akik anyaszült meztelenül, háromágú szigonyokkal hadonászva így kiáltoztak: „Aprítsátok fel őket! Nyársaljátok fel mind!”
8.10.49. vers: Ekkor bősz felhők jelentek meg az égen, erős szelektől kergetve. Vészjóslóan dübörögve, mennydörgő hangot hallatva égő széndarabokat kezdtek hullatni.
8.10.50. vers: A félistenek harcosait hatalmas, pusztító tűz kezdte perzselni, melyet Bali Mahārāja teremtett. A tűz az üvöltő széllel együtt épp olyan rettenetesnek tűnt, mint a Sāṁvartaka tűz, amely a megsemmisülés idején tombol.
8.10.51. vers: Ezután mindenhol vad széllökésektől felkorbácsolt örvények és tengerhullámok jelentek meg mindenki szeme előtt, dühös áradatban.
8.10.52. vers: Miközben a láthatatlan démonok, akik jól értettek az efféle szemfényvesztéshez, ilyen bűvös atmoszférát hoztak létre a harc során, a félistenek katonáin úrrá lett az elkeseredés.
8.10.53. vers: Ó, király! Amikor a félistenek sehogyan sem tudtak szembeszállni a démonok tetteivel, teljes szívükből az Istenség Legfelsőbb Személyiségén, az univerzum teremtőjén kezdtek meditálni, aki azon nyomban ott termett.
8.10.54. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akinek szeme az éppen nyíló lótuszvirág szirmához hasonlatos, Garuḍa hátán ült, lótuszlábát madara vállán nyugtatva. Sárga ruhában volt, s a Kaustubha drágakő és a szerencse istennője ékesítették. Egy felbecsülhetetlen értékű fejdíszt viselt, valamint fülbevalókat, és nyolc kezében különféle fegyvereket tartott. Így vált láthatóvá a félistenek számára.
8.10.55. vers: Ahogyan az álombeli veszedelem szűnik meg, amikor az alvó ember felébred, úgy vetett véget az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális hatalma a démonok varázslattal létrehozott illúziójának, amikor az Úr megjelent a csatatéren. Valóban: pusztán azzal, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségére emlékezik, az ember megszabadul minden veszélytől.
8.10.56. vers: Ó, király! Amikor Kālanemi démon, aki egy oroszlánon lovagolt, látta, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége Garuḍa hátán megjelenik a csatatéren, azonnal megragadta háromágú szigonyát, megpörgette, majd Garuḍa feje felé hajította. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari, a három világ Ura azonnal elkapta a szigonyt, s ugyanezzel a fegyverrel megölte ellenségét, Kālanemit, oroszlánjával együtt.
8.10.57. vers: Ezután a Legfelsőbb Úr megölt két hatalmas démont, Mālīt és Sumālīt — korongjával levágta a fejüket. Ekkor Mālyavān, egy másik démon támadt az Úrra. Úgy üvöltött, mint egy oroszlán, s hegyes buzogányával Garuḍát, a tojásból született madarak urát rohamozta meg. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az eredeti személy azonban korongjával levágta ennek az ellenségnek a fejét is.