HU/SB 3.29: Az Úr Kapila az odaadó szolgálatról beszél

Revision as of 11:53, 2 September 2020 by TattvaDarsana (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)
Śrīmad-Bhāgavatam - Harmadik Ének - HUSZONKILENCEDIK FEJEZET: Az Úr Kapila az odaadó szolgálatról beszél


3.29.1-2. vers: Devahūti így szólt: Kedves Uram! A sāṅkhya filozófiarendszer alapján tudományos részletességgel leírtad az anyagi természet egészének jellemzőit és a szellem tulajdonságait. Most arra kérlek, beszélj az odaadó szolgálat útjáról, amely minden filozófiai rendszer végső célja!

3.29.3. vers: Devahūti így folytatta: Drága Uram! Kérlek, írd le részletesen nekem és minden embernek a születés és halál örökös folyamatát is, mert ha e gyötrelmekről hallunk, megválhatunk az anyagi világ cselekedeteitől!

3.29.4. vers: Kérlek, beszélj az örök időről is, amely formád képviselője, s amelynek hatására az emberek jámbor cselekedeteket végeznek!

3.29.5. vers: Drága Uram! Olyan vagy, mint a nap, mert fényt hozol az élőlények sötét, feltételekhez kötött életébe. Mivel szemük vak a tudásra, örökké ebben a sötétségben alszanak, védelmed nélkül. Emiatt helytelenül anyagi tetteik okaiba és azok visszahatásaiba bonyolódnak, és rendkívül kimerültnek látszanak.

3.29.6. vers: Śrī Maitreya így szólt: Ó, Kuruk legkiválóbbja! A nagy bölcs, Kapila, akit nagy együttérzés kerített hatalmába, s akit elégedetté tettek dicsőséges anyja szavai, a következőképpen szólt:

3.29.7. vers: Az Úr Kapila, az Istenség Személyisége így válaszolt: Ó, nemes hölgy! Az odaadó szolgálatnak számtalan útja van, az odaadó szolgálatot végzők különféle tulajdonságainak megfelelően.

3.29.8. vers: Az irigy, büszke, erőszakos, dühös és szakadár gondolkodású ember által végzett odaadó szolgálat a sötétség kötőerejének hatása alatt áll.

3.29.9. vers: Amikor egy szakadár gondolkodású ember az anyagi élvezetre, a hírnévre és a gazdagságra vágyva imádja a mūrtikat a templomban, odaadása a szenvedély kötőerejének hatása alatt áll.

3.29.10. vers: Amikor egy bhakta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádja, s felajánlja Neki tettei eredményeit, hogy megszabaduljon a gyümölcsöző cselekedetek mámorától, akkor odaadása a jóság kötőerejébe tartozik.

3.29.11-12. vers: A vegyítetlen odaadó szolgálat akkor nyilvánul meg, amikor az ember elméje egyszeriben vonzódni kezd a mindenki szívében ott lakozó Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális nevének és tulajdonságainak hallgatásához. Ahogy a Gangesz vize természetesen hömpölyög az óceán felé, úgy áramlik a Legfelsőbb Úr felé az ilyen odaadó eksztázis, melyet nem zavar meg semmilyen anyagi körülmény.

3.29.13. vers: Egy tiszta bhakta nem fogad el semmilyen felszabadulást    —    sem a sālokyát, sem a sārṣṭit, sem a sāmīpyát, sem a sārūpyát, sem az ekatvát    —,    még akkor sem, ha az Istenség Legfelsőbb Személyisége felkínálja neki.

3.29.14. vers: Az odaadó szolgálat legmagasabb szintjének elérésével    —    amelyről már beszéltem    —    az ember felülkerekedhet az anyagi természet három kötőerejének befolyásán, s megállapodhat azon a transzcendentális síkon, amelyen az Úr áll.

3.29.15. vers: Egy bhaktának anyagi haszon nélkül kell végeznie előírt kötelességeit, melyek dicsőségesek. Rendszeresen kell végeznie odaadó tetteit, kerülve a túlzott erőszakot.

3.29.16. vers: A bhakta látogassa rendszeresen szobraimat a templomban, érintse meg lótuszlábam, ajánlja fel az imádathoz szükséges kellékeket, s mondjon imákat. Lásson a lemondás szellemében, a jóság kötőerejének hatása alatt, s lásson minden élőlényt lelkinek.

3.29.17. vers: A tiszta bhakta úgy végezze az odaadó szolgálatot, hogy közben a lehető legnagyobb tiszteletet adja meg a lelki tanítómesternek és az ācāryáknak. Legyen könyörületes a szegényekhez, és barátkozzon azokkal, akik vele egyenrangúak, de minden cselekedetét a szabályok szerint és az érzékek fölött uralkodva kell végrehajtania.

3.29.18. vers: Egy bhakta mindig törekedjen arra, hogy lelki témákról halljon, s idejét fordítsa mindig arra, hogy az Úr szent nevét énekelje. Viselkedése legyen mindig egyenes és egyszerű, s bár nem irigy, hanem barátságos mindenkivel, mégis kerülje azok társaságát, akik lelkileg nem fejlettek.

3.29.19. vers: Akiben e transzcendentális sajátságok teljes mértékben kifejlődnek, s akinek tudata így tökéletesen megtisztul, azt azonnal magával ragadja majd, ha meghallja nevemet vagy transzcendentális tulajdonságaimról hall.

3.29.20. vers: Ahogy a levegő szekere szállítja tova az illatot annak forrásától, s az illat azonnal elragadja a szaglóérzéket, úgy fogja fel a mindenhol egyformán jelen lévő Legfelsőbb Lelket az, aki örökké az odaadó szolgálatba, a Kṛṣṇa-tudatba merül.

3.29.21. vers: Felsőlélekként jelen vagyok minden élőlényben. Ha valaki nem törődik e mindenhol jelen lévő Felsőlélekkel, vagy semmibe veszi Őt, s közben imádja a templomi mūrtit, az nem több puszta utánzásnál.

3.29.22. vers: Aki imádja az Istenség mūrtiját a templomban, de nem tudja, hogy a Legfelsőbb Úr Paramātmāként jelen van minden élőlény szívében, az kétségtelenül tudatlanságban van, s ahhoz az emberhez hasonlítják, aki a hamuba szórja felajánlását.

3.29.23. vers: Aki tiszteletét ajánlja Nekem, de irigy mások testére, s ezért szakadár gondolkodású, annak elméje sohasem éri el a békét, mert ellenségesen bánik más élőlényekkel.

3.29.24. vers: Drága anyám! Aki nem tudja, hogy jelen vagyok minden élőlényben, az sohasem tesz Engem elégedetté templomi mūrtim imádatával, még akkor sem, ha a megfelelő szertartásokkal és felajánlásokkal imád Engem.

3.29.25. vers: Előírt kötelességeit végezve az embernek mindaddig imádnia kell az Istenség Legfelsőbb Személyiségének mūrtiját, amíg fel nem ismeri, hogy jelen vagyok a szívében és minden más élőlény szívében is.

3.29.26. vers: Mint a halál lángoló tüze, rettentő félelemmel töltöm el azt, aki az eltérő külső alapján akár a legkisebb megkülönböztetést is teszi maga és a többi élőlény között.

3.29.27. vers: Ezért az embernek bőkezű ajándékokkal, figyelemmel, valamint barátságos viselkedéssel és azáltal, hogy mindenkit egyenlőnek lát, ki kell engesztelnie Engem, aki Önvalójukként ott lakozom minden teremtményben.

3.29.28. vers: Ó, áldott anya! Az élőlények magasabb rendűek, mint az élettelen tárgyak, s közöttük azok a jobbak, akik életjelenségeket mutatnak. Náluk jobbak azok az állatok, akikben kifejlődött a tudat, s még náluk is jobbak azok, akikben kialakult az érzékfelfogás.

3.29.29. vers: Azon élőlények között, akikben kialakult az érzékfelfogás, azok, akikben kialakult az ízlelés érzéke, jobbak azoknál, akikben csak a tapintás érzéke fejlődött ki. Náluk jobbak azok, akikben kialakult a szaglóérzék, s még jobbak, akikben a hallás érzékelése is kifejlődött.

3.29.30. vers: Azoknál az élőlényeknél, akik érzékelik a hangot, jobbak azok, akik különbséget tudnak tenni a formák között. Náluk jobbak, akiknél kifejlődött a felső és alsó fogsor, és még jobbak, akiknek sok lábuk van. Náluk jobbak a négylábúak, s még jobbak az emberi lények.

3.29.31. vers: Az emberi lények között a legjobb az a társadalom, amely a tulajdonságok és a tevékenység alapján csoportokra oszlik. Ebben a társadalomban az intelligens emberek a legjobbak, akiket brāhmaṇáknak neveznek. A brāhmaṇák közül az a legjobb, aki tanulmányozta a Védákat, s a Védákat tanulmányozó brāhmaṇák között a legjobb az, aki ismeri a Véda valódi magyarázatát.

3.29.32. vers: Annál a brāhmaṇánál, aki ismeri a Védák célját, jobb az, aki el tud oszlatni minden kétséget, s nála is jobb, aki szigorúan követi a brahminikus elveket. Nála jobb, aki megszabadult minden anyagi szennyeződéstől, nála pedig a tiszta bhakta jobb, aki jutalmat nem várva odaadó szolgálatot végez.

3.29.33. vers: Ezért nem találok kiválóbb személyt annál, akinek az Én érdekemen kívül nincs más érdeke, és aki ezért minden cselekedetét Értem végzi, s egész életét, mindenét szüntelenül Nekem áldozza.

3.29.34. vers: Az ilyen tökéletes bhakta tiszteletét ajánlja minden élőlénynek, mert szilárd meggyőződéssel tudja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége behatolt minden élőlény testébe Felsőlélekként, azaz irányítóként.

3.29.35. vers: Kedves anyám, ó, Manu leánya! Az a bhakta, aki ily módon alkalmazza az odaadó szolgálat és a misztikus yoga tudományát, pusztán ezzel az odaadó szolgálattal eljuthat a Legfelsőbb Személy hajlékára.

3.29.36. vers: Ez a puruṣa, akihez az egyéni léleknek el kell jutnia, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örök formája, akit Brahmannak és Paramātmānak ismernek. Ő a legfőbb transzcendentális személyiség, valamint cselekedetei mind lelkiek.

3.29.37. vers: Az időtényező, ami a változatos anyagi megnyilvánulások átalakulását okozza, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének egy másik jellemzője. Mindazok, akik nem tudják, hogy az idő ugyanaz a Legfelsőbb Személyiség, rettegnek az időtényezőtől.

3.29.38. vers: Az Úr Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki minden áldozat élvezője, az időtényező, valamint minden mester mestere. Behatol mindenki szívébe, Ő mindenki támasza, valamint Ő az oka annak, hogy minden élőlényt elpusztít egy másik.

3.29.39. vers: Senki sem kedves az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, s nincs ellensége vagy barátja sem. Ám azokat, akik nem feledkeztek meg Róla, ösztönzi, míg azokat, akik elfelejtették Őt, elpusztítja.

3.29.40. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől való félelmében fúj a szél, a Tőle való félelmében süt a nap, a Tőle való félelmében hullik a zápor, s ragyog a számtalan mennyei égitest.

3.29.41. vers: A fák, a kúszónövények, a gyógynövények, az idénynövények és a virágok mind az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől való félelmükből virágzanak és hoznak termést a megfelelő évszakban.

3.29.42. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől való félelmükben áramlanak a folyók, s ez az oka annak is, hogy az óceán sohasem árad ki. Csakis Tőle való félelmében ég a tűz, s egyedül a Tőle való félelmében nem süllyed a Föld hegyeivel együtt az univerzum vizébe.

3.29.43. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányításának engedelmeskedve engedi meg az ég a világűrnek, hogy helyet adjon a különféle bolygóknak, melyeken a számtalan élőlény él. A teljes kozmikus test hét burkával együtt az Ő legfelsőbb irányítását követve tágul.

3.29.44. vers: Az anyagi természet kötőerőiért felelős irányító félistenek az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől való félelmükben hajtják végre a teremtés, a fenntartás és a pusztítás feladatát. Ebben az anyagi világban minden élő és élettelen az ő irányításuk alatt áll.

3.29.45. vers: Az örök időtényezőnek nincs kezdete és nincs vége. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, a bűnös világ létrehozóját képviseli. Véget vet az érzékelhető világnak, s folytatja a teremtés munkáját azzal, hogy egy egyént létrehoz egy másikból, s ugyanígy az univerzumot is megsemmisíti azáltal, hogy elpusztítja még a halál urát, Yamarāját is.