HU/SB 9.16: Az Úr Parasurama kiirtja a világ uralkodó osztályát
9.16.1. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Kedves Parīkṣit Mahārājám, Kuru-dinasztia fia! Amikor az Úr Paraśurāma ezt az utasítást kapta apjától, azonnal meghajolt a parancs előtt. „Úgy legyen!” — mondta. Egy teljes évig a szent helyeken zarándokolt, majd visszatért apja házába.
9.16.2. vers: Egyszer, amikor Reṇukā, Jamadagni felesége a Gangeszre ment vízért, meglátta a gandharvák királyát. Lótuszfüzér ékesítette, s a mennyek leányaival [az apsarākkal] játszadozott a Gangeszben.
9.16.3. vers: Azért ment, hogy vizet hozzon a Gangeszről, de amikor megpillantotta Citrarathát, a gandharvák királyát, amint a mennyei leányokkal játszott, vonzalom ébredt benne iránta, és megfeledkezett róla, hogy közben elmúlt a tűzáldozat ideje.
9.16.4. vers: Később, amikor észrevette, hogy az áldozat felajánlásának ideje elmúlt, Reṇukā megijedt, hogy férje meg fogja átkozni. Ezért amikor visszatért, csak lerakta a vizeskorsót férje elé, és összetett kezekkel megállt előtte.
9.16.5. vers: Jamadagni, a nagy bölcs rájött, hogy felesége házasságtörést követett el az elméjében, ezért éktelen haragra gerjedt, s így szólt a fiaihoz: „Kedves fiaim, öljétek meg ezt a bűnös asszonyt!” A fiúk azonban nem hajtották végre a parancsát.
9.16.6. vers: Jamadagni ekkor legkisebb fiára, Paraśurāmára parancsolt, hogy ölje meg összes bátyját, akik nem engedelmeskedtek utasításának, és anyját is, aki elméjében házasságtörést követett el. Az Úr Paraśurāma ismerte apja erejét, aki meditációt és lemondást gyakorolt, ezért azon nyomban megölte anyját és bátyjait.
9.16.7. vers: Jamadagni, Satyavatī fia nagyon elégedett volt Paraśurāmával, s azt mondta Neki, hogy olyan áldást kérhet tőle, amilyet csak kíván. Paraśurāma így válaszolt: „Keljenek életre anyám és bátyáim, és ne emlékezzenek arra, hogy megöltem őket! Ezt az áldást kérem.”
9.16.8. vers: Ezután Jamadagni áldásából az Úr Paraśurāma anyja és fivérei nyomban feléledtek, és nagyon boldogok voltak, mintha csak mély álomból keltek volna fel. Az Úr Paraśurāma apja utasítására ölte meg családtagjait, mert teljesen tisztában volt apja erejével, lemondásával és tudásával.
9.16.9. vers: Kedves Parīkṣit királyom! Kārtavīryārjuna fiai, akiket legyőzött Paraśurāma felsőbbrendű ereje, sohasem voltak boldogok, mert mindig emlékeztek apjuk megölésére.
9.16.10. vers: Egyszer, amikor Paraśurāma elhagyta az āśramát, s az erdőbe ment Vasumānnal és többi fivérével, Kārtavīryārjuna fiai kihasználták az alkalmat, hogy Jamadagni lakhelyéhez lopózzanak és gyűlöletükben bosszút álljanak.
9.16.11. vers: Kārtavīryārjuna fiai bűnös tettekre szánták el magukat. Amikor meglátták Jamadagnit, aki a tűz mellett ült, hogy yajñát mutasson be, s az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditált — akit a legkiválóbb válogatott imákkal magasztalnak —, kihasználták a lehetőséget, s megölték őt.
9.16.12. vers: Reṇukā, Paraśurāma anyja, Jamadagni felesége szívhez szóló imákkal esdekelt férje életéért. Kārtavīryārjuna fiaiban azonban nyoma sem volt a kṣatriyák jellemvonásainak, ezért olyan kegyetlenek voltak, hogy Reṇukā imái ellenére erőnek erejével levágták Jamadagni fejét, s magukkal vitték.
9.16.13. vers: Férje halála feletti fájdalmában keseregve az erényes Reṇukā saját testét ütötte kezével, és hangosan zokogott: „Ó, Rāma, kedves fiam, Rāma!”
9.16.14. vers: Noha Jamadagni fiai az Úr Paraśurāmával együtt távol voltak az otthonuktól, amint meghallották Reṇukā hangos kiáltozását: „Ó, Rāma, ó, fiam!”, lélekszakadva siettek vissza az āśramába, ahol látták, hogy apjukat meggyilkolták.
9.16.15. vers: Jamadagni fiainak teljesen eszét vette a fájdalom, a düh, a felháborodás, a szerencsétlenség és a bánat, s így sírtak: „Ó, apánk, legvallásosabb, legszentebb férfi! Elhagytál bennünket, s a mennyei bolygókra távoztál!”
9.16.16. vers: Így keseregve az Úr Paraśurāma fivéreire bízta apja holttestét, Ő Maga pedig megragadta bárdját, mert eltökélte, hogy kiirtja a föld színéről az összes kṣatriyát.
9.16.17. vers: Ó, király! Az Úr Paraśurāma Māhiṣmatība ment, amely már pusztulásra volt ítélve egy brāhmaṇa bűnös megölése miatt, s a város közepén hegyet emelt Kārtavīryārjuna fiainak levágott fejeiből.
9.16.18-19. vers: Testük véréből az Úr Paraśurāma szörnyű folyót teremtett, amely halálos félelmet keltett azokban a királyokban, akik nem tartották tiszteletben a brahminikus kultúrát. Mivel a kṣatriyák, a kormány hatalmas vezérei bűnöket követtek el, az Úr Paraśurāma azzal az ürüggyel, hogy apja megöléséért áll bosszút, huszonegy alkalommal törölte el a kṣatriyákat a Föld színéről, és a Samanta-pañcaka nevű helyen kilenc tavat töltött meg a vérükkel.
9.16.20. vers: Ezután Paraśurāma összeillesztette apja fejét a halott testtel, s a testet kuśa-fűre fektette. Áldozatok felajánlásával imádni kezdte az Úr Vāsudevát, valamennyi félisten és élőlény mindent átható Felsőlelkét.
9.16.21-22. vers: Az áldozat befejeztével az Úr Paraśurāma a keleti irányt a hotānak ajándékozta, a déli irányt a brahmānak, a nyugatit az adhvaryunak, az északit az udgātānak, a négy sarkot pedig — északkeletet, délkeletet, északnyugatot és délnyugatot — a többi papnak. A középső részt Kaśyapának, az Āryāvarta nevű részt pedig az upadraṣṭānak adta. Mindazt, ami megmaradt, szétosztotta a sadasyák, a segítő papok között.
9.16.23. vers: Az Úr Paraśurāma befejezte a rituális áldozati szertartásokat, majd fürdőt vett, melyet avabhṛtha-snānának neveznek. A hatalmas Sarasvatī folyó partján állva, minden bűntől megszabadulva az Úr Paraśurāma olyan volt, mint a nap a tiszta, felhőtlen égen.
9.16.24. vers: Az Úr Paraśurāma imádta Jamadagnit, aki így teljes emlékezőtehetséggel a birtokában újra életre kelt, s a hét csillagból álló csillaghalmaz hét bölcsének egyike lett.
9.16.25. vers: Kedves Parīkṣit királyom! A következő manvantarában a lótuszszemű Istenség Személyisége, az Úr Paraśurāma, Jamadagni fia a védikus tudás nagy prédikátora lesz, azaz ő lesz a hét bölcs egyike.
9.16.26. vers: Az Úr Paraśurāma bölcs brāhmaṇaként még ma is él a Mahendraként ismert hegyvidéken. Teljesen elégedett, s minden kṣatriya fegyverről lemondott. Mennyei lények, siddhák, cāraṇák és gandharvák imádják és csodálják őt szünet nélkül kiváló jelleméért és cselekedeteiért, s örökké imáikat ajánlják neki.
9.16.27. vers: Így szállt alá inkarnációként Bhṛgu dinasztiájában a Legfelsőbb Lélek, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr és a legfelsőbb irányító, s így szabadította meg az univerzumot terhétől, a nemkívánatos királyoktól, számtalanszor kipusztítva őket.
9.16.28. vers: Viśvāmitra, Gādhi Mahārāja fia olyan hatalmas volt, mint a tűz lángjai. Vezeklésekkel és lemondásokkal kṣatriyából nagy hatalmú brāhmaṇa lett.
9.16.29. vers: Ó, Parīkṣit király! Viśvāmitrának százegy fia volt, akik közül a középsőt Madhucchandānak hívták. Miatta Viśvāmitra fiait Madhucchandākként ismerték.
9.16.30. vers: Viśvāmitra örökbe fogadta Ajīgarta Śunaḥśepha nevű fiát, aki a Bhṛgu-dinasztiában született, s akit Devarātaként is ismertek. Megparancsolta többi fiának, hogy Śunaḥśephát tekintsék legidősebb bátyjuknak.
9.16.31. vers: Śunaḥśephát apja eladta, hogy emberállatként feláldozzák Hariścandra király yajñájában. Amikor azonban az áldozati arénába vitték, a félistenekhez imádkozott szabadulásért, és a kegyükből megmenekült.
9.16.32. vers: Noha Śunaḥśepha a Bhārgava-dinasztiában született, a lelki élet rendkívül fejlett szintjén állt, ezért az áldozatban részt vevő félistenek megvédték őt. Emiatt mint Gādhi leszármazottja, Devarāta vált híressé.
9.16.33. vers: Amikor apjuk arra kérte őket, hogy tekintsék Śunaḥśephát a legidősebb fivérnek, az ötven idősebb Madhucchandā, Viśvāmitra fiai nem egyeztek bele. Viśvāmitra ezért dühében megátkozta őket. „Semmirekellő fiaim, legyetek mindannyian mlecchák, amiért ellenszegültök a védikus kultúra elveinek!” — mondta.
9.16.34. vers: Miután Viśvāmitra megátkozta az idősebb Madhucchandākat, az ötven fiatalabb fivér és maga Madhucchandā is az apja elé járult, és mind fejet hajtottak akarata előtt. „Kedves apánk! Bármit akarsz, engedelmeskedni fogunk!” — mondták.
9.16.35. vers: Az ifjabb Madhucchandāk elfogadták Śunaḥśephát mint legidősebb fivérüket. „Követni fogjuk utasításaidat!” — mondták neki. Viśvāmitra ekkor így szólt engedelmes fiaihoz: „Mivel elfogadtátok Śunaḥśephát legidősebb fivéreteknek, nagyon elégedett vagyok. Azzal, hogy engedelmeskedtetek parancsomnak, érdemes fiak apjává tettetek, s ezért megáldalak mindnyájatokat, hogy ti is fiúgyermekek atyjai lehessetek.”
9.16.36. vers: Viśvāmitra így szólt: „Ó, Kuśikák [Kauśika leszármazottjai]! Devarāta az én fiam, és közétek tartozik. Kérlek, engedelmeskedjetek parancsainak!” Ó, Parīkṣit király! Viśvāmitrának rajtuk kívül sok másik fia is volt: Aṣṭaka, Hārīta, Jaya, Kratumān és mások.
9.16.37. vers: Viśvāmitra néhány fiát megátkozta, a többit megáldotta, egyet pedig örökbe fogadott. A Kauśika-dinasztia így rendkívül sokszínű volt, ám valamennyi fiú közül Devarātát tekintették a legidősebbnek.