HU/SB 8.11: Indra király elpusztítja a démonokat
8.11.1. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ezután az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Hari legfelsőbb kegyéből a félistenek, akiknek élén Indra és Vāyu álltak, mind visszakapták életüket. Újra erőre kapva hatalmas erővel ütni kezdték ugyanazokat a démonokat, akik korábban legyőzték őket.
8.11.2. vers: Amikor a leghatalmasabb Indra feldühödött, és megragadta villámját, hogy megölje Bali Mahārāját, a démonok jajveszékelni kezdtek: „Ó, jaj! Ó, jaj!”
8.11.3. vers: A hatalmas csatában a talpig felfegyverkezett Bali Mahārāja józanul és türelmesen Indra elé lépett. Indra király, aki mindig villámot tart a kezében, becsmérelni kezdte.
8.11.4. vers: Indra így szólt: Ó, te gazember! Ahogyan a csaló beköti egy gyermek szemét, s elveszi tőle mindenét, úgy akarsz te is legyőzni bennünket misztikus hatalmadat megnyilvánítva, noha tudod, hogy minden ilyen misztikus erő mesterei vagyunk!
8.11.5. vers: Az univerzum legalsóbb régióiba juttatom azokat az ostobákat és gazembereket, akik misztikus képességek vagy mechanikus módszerek segítségével a felsőbb bolygórendszerekre igyekeznek eljutni, vagy akik a felsőbb bolygórendszereken is túl a lelki világba akarnak kerülni, vagy felszabadulásra vágynak.
8.11.6. vers: Én, ugyanez a hatalmas személy, a villámommal, amelynek száz és száz éles hegye van, ma elválasztom a fejed a nyakadtól! Noha szemfényvesztéssel oly sok varázslatra vagy képes, nem sok ésszel áldott meg a sors. Csak próbálj meg életben maradni a csatatéren rokonaiddal és barátaiddal!
8.11.7. vers: Bali Mahārāja így válaszolt: Azok, akik itt vannak a csatatéren, kétségtelenül mindannyian az örök idő hatása alatt állnak, s a hírnév, a győzelem, a vereség és a halál — egyik a másik után — eleve elrendeltetett a számukra, előírt cselekedeteiknek megfelelően.
8.11.8. vers: Akik ismerik a tökéletes igazságot, nem ujjonganak és nem bánkódnak a különféle körülmények miatt, mert látják az idő működését. Ti igencsak örvendeztek a győzelmetek miatt, így aztán nem tekinthetünk benneteket túlságosan bölcsnek.
8.11.9. vers: Ti, félistenek, azt hiszitek, hogy ti magatok vagytok a hírnevetek és a győzelmetek oka. Tudatlanságotokért a szentek nagyon sajnálnak benneteket. Így aztán szavaid ugyan a szívünkbe markolnak, mégsem fogadjuk el őket.
8.11.10. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Így becsmérelte éles szavaival Indrát, a mennyek királyát Bali Mahārāja, aki bármilyen hőst képes legyőzni, majd nārāca nevű nyilait a füléig húzta. Kilőtte őket Indrára, s aztán durva szavakkal újra szidni kezdte őt.
8.11.11. vers: Bali Mahārāja becsmérlő szavai igazak voltak, így aztán Indra király egy csöppet sem szomorodott el miattuk, ahogyan az elefántot sem zavarja, ha a hajcsár ráüt a botjával.
8.11.12. vers: Amikor Indra, az ellenség legyőzője tévedhetetlen villámjogarával lesújtott Bali Mahārājára, hogy megölje, Bali Mahārāja repülőjével együtt úgy zuhant a földre, akár egy hegy, melynek levágták a szárnyait.
8.11.13. vers: Amikor Jambhāsura démon látta, hogy barátja, Bali elesett, ellensége, Indra elé lépett, hogy megtegye Bali Mahārājáért, amit egy barátnak tennie kell.
8.11.14. vers: A rettentő erejű Jambhāsura egy oroszlán hátán Indra előtt termett, és buzogányával hatalmas ütést mért a vállára. Indra elefántjára szintén lesújtott.
8.11.15. vers: Jambhāsura buzogányának ütésétől Indra elefántja teljesen megzavarodott. Fájdalom járta át, s térdre ereszkedve öntudatlanul összeroskadt.
8.11.16. vers: Ekkor Mātali, Indra kocsihajtója előállt Indra szekerével, mely elé ezer ló volt befogva. Indra otthagyta elefántját, s harci szekerére szállt.
8.11.17. vers: Jambhāsura, a legkiválóbb démon nagyra becsülte Mātali szolgálatát, s elmosolyodott. Háromágú szigonyával azonban, amely lángoló tűz volt, mégis lesújtott Mātalira a csatában.
8.11.18. vers: Mātali elviselhetetlen fájdalmat érzett, de megadóan tűrte. Indra azonban rettentő dühös lett Jambhāsurára. Villámjával rátámadt, s levágta a fejét.
8.11.19. vers: Amikor Nārada Ṛṣi meghozta a hírt Jambhāsura haláláról Jambhāsura barátainak és rokonainak, a három démon, Namuci, Bala és Pāka nagy sietséggel a csatatérre érkeztek.
8.11.20. vers: Durva és kegyetlen, szívet hasogató szavakkal becsmérelni kezdték Indrát, s olyan nyílzáport zúdítottak rá, mint a zivatarok, melyek a hatalmas hegyeket mossák.
8.11.21. vers: Bala démon azonnal kezébe vette az irányítást a csatatéren. Indra ezer lovára egyszerre lőtt ki ugyanennyi nyilat, s ezzel igencsak szorongatott helyzetbe hozta őket.
8.11.22. vers: Pāka, egy másik démon kétszáz nyilat illesztett az íjába, s egyszerre lőtte ki őket a harci szekérre, a szekér minden tartozékára és a kocsihajtóra, Mātalira. Ez valóban csodálatos tett volt a csatatéren.
8.11.23. vers: Ekkor Namuci, egy másik démon támadt Indrára, és megsebesítette őt tizenöt rettentő erejű, arany tollú nyilával, melyek úgy mennydörögtek, akár egy esővel teli felhő.
8.11.24. vers: A többi démon is szűnni nem akaró nyílzáporral borította be Indrát szekerével és szekérhajtójával együtt, éppen úgy, ahogy a felhők takarják el a napot az esős évszakban.
8.11.25. vers: A félisteneken, akiket ellenségeik sarokba szorítottak, s akik nem látták Indrát a csatatéren, aggodalom lett úrrá. Parancsnok vagy hadvezér nélkül maradtak, és siránkozni kezdtek, éppen úgy, mint a kereskedők, akik hajótörést szenvedtek az óceán közepén.
8.11.26. vers: Indra aztán kiszabadult a ketrecből, melyet a nyilak hálózata font köré. Amint megjelent szekerével, zászlajával, ménjeivel és kocsihajtójával, az eget, a földet és az égtájakat öröm töltötte el. Ragyogóan sugárzott, akár a nap az éjszaka végén. Mindenki fénylőnek és gyönyörűnek látta.
8.11.27. vers: Amikor Indra, akit Vajra-dharaként, a villám hordozójaként ismernek, látta, hogy katonáit az ellenfél a csatatéren sarokba szorította, nagyon dühös lett, s felkapta villámját, hogy megölje az ellenséget.
8.11.28. vers: Ó, Parīkṣit király! Indra király rokonaik és követőik szeme láttára villámjával levágta Bala és Pāka fejét, rettegéssel töltve el az egész csatateret.
8.11.29. vers: Ó, király! Amikor Namuci, egy másik démon látta Bala és Pāka halálát, fájdalom és bánat járta át, s dühében elszántan Indra életére tört.
8.11.30. vers: Haragjában úgy üvöltött, mint egy oroszlán, s megragadta acéldárdáját, melyet csengettyűk és aranydíszek ékesítettek. Hangosan felkiáltott: „Most meghalsz!” Indra elé állt, hogy megölje, s bevetette fegyverét.
8.11.31. vers: Ó, király! Amikor Indra, a mennyek királya látta, hogy ez a hatalmas dárda úgy süvít a föld felé, akár egy lángoló üstökös, nyilaival azonnal darabokra vágta, majd villámjával dühösen lesújtott Namuci vállára, hogy a fejét vegye.
8.11.32. vers: Annak ellenére, hogy nagy erővel csapott le rá villámjával, még a bőrét sem tudta megsebezni. Milyen bámulatra méltó, hogy a híres villám, amely átdöfte Vṛtrāsura testét, Namuci nyakának bőrén a legkisebb sebet sem ejtette!
8.11.33. vers: Amikor Indra látta, hogy villámja visszatér az ellenségtől, nagyon megijedt. Azon tűnődött, vajon egy varázslatos felsőbb hatalom miatt történt-e mindez.
8.11.34. vers: „Hajdanán — gondolta Indra —, amikor számtalan hegy repült az égen, s a földre zuhanva embereket öltek meg, ugyanezzel a villámmal vágtam le szárnyaikat.”
8.11.35. vers: „Vṛtrāsura Tvaṣṭā lemondásainak megtestesülése volt, a villám mégis elpusztította. Nemcsak őt, hanem sok más nagy hőst is megölt ez villám, akiken más fegyverek a legkisebb karcolást sem voltak képesek ejteni.”
8.11.36. vers: „Most azonban hatástalannak bizonyult ugyanez a villám, noha egy sokkal jelentéktelenebb démonra sújtottam le vele. Olyan volt, mint egy brahmāstra, ám most éppoly hasznavehetetlen, mint egy közönséges bot. Nem fogom többé magammal hordani!”
8.11.37. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Így siránkozott az elkeseredett Indra, amikor egyszer csak az égből egy test nélküli, baljós hang szólalt meg: „Ezt a Namuci démont nem pusztíthatod el semmilyen száraz és semmilyen nedves fegyverrel.”
8.11.38. vers: „Ó, Indra! — mondta aztán a hang. — Azt az áldást adtam ennek a démonnak, hogy semmilyen száraz vagy nedves fegyver nem fogja őt soha megölni, ezért más módszert kell kieszelned az elpusztítására!”
8.11.39. vers: Miután hallotta a baljós hangot, Indra nagy figyelemmel azon kezdett meditálni, hogyan pusztítsa el a démont. Aztán látta, hogy a hab lehet ez az eszköz, hiszen a hab nem is nedves, nem is száraz.
8.11.40. vers: Indra, a mennyek királya így egy habfegyverrel, amely nem volt sem száraz, sem nedves, levágta Namuci fejét. A bölcsek ekkor, hogy Indra, e hatalmas személyiség kedvében járjanak, szinte teljesen beborították virágokkal és virágfüzérekkel.
8.11.41. vers: Viśvāvasu és Parāvasu, a gandharvák két vezére végtelen boldogságában énekelni kezdett. A félistenek megszólaltatták üstdobjaikat, az apsarāk pedig ujjongva táncra perdültek.
8.11.42. vers: Vāyu, Agni, Varuṇa és a többi félisten úgy kezdték el pusztítani a velük szemben álló démonokat, ahogy az oroszlánok ölik meg az őzeket az erdőben.
8.11.43. vers: Ó, király! Amikor az Úr Brahmā látta, hogy a démonok hamarosan egytől egyig elpusztulnak, Nāradával üzenetet küldött a félisteneknek. Nārada megjelent a félistenek előtt, hogy véget vessen a harcnak.
8.11.44. vers: Nārada, a nagy bölcs így szólt: Titeket, félistenek, Nārāyaṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a karja védelmez, s az Ő kegyéből megkaptátok a nektárt. A szerencse istennőjének kegyéből minden tekintetben dicsőségesek vagytok, így hát kérlek benneteket, hagyjátok abba a harcot!
8.11.45. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: A félistenek engedelmeskedtek Nārada szavainak, s uralkodtak dühükön. Abbahagyták a harcot, s miközben követőik egyre őket magasztalták, visszatértek mennyei bolygóikra.
8.11.46. vers: Nārada Muni utasítására a csatatéren életben maradt démonok Bali Mahārāját, akinek állapota válságos volt, az Astagiri-hegyre vitték.
8.11.47. vers: Ott, azon a hegyen Śukrācārya életre keltette mindazokat a halott démonkatonákat, akik nem vesztették el fejüket, törzsüket és végtagjaikat. Mindezt saját mantrájával, a Sañjīvanī-mantrával vitte véghez.
8.11.48. vers: Bali Mahārāja nagyon tapasztalt volt az univerzum irányítása terén. Amikor Śukrācārya kegyéből visszanyerte érzékelését és emlékezetét, tökéletesen megértette, hogy mi történt. Éppen ezért bár vereséget szenvedett, nem bánkódott.