HU/SB 3.12: A Kumarák és mások megteremtése

Revision as of 13:05, 1 September 2020 by TattvaDarsana (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)
Śrīmad-Bhāgavatam - Harmadik Ének - TIZENKETTEDIK FEJEZET: A Kumārák és mások megteremtése


3.12.1. vers: Śrī Maitreya így szólt: Ó, bölcs Vidura! Eddig az Istenség Legfelsőbb Személyisége kālaként megjelenő formájának dicsőségéről beszéltem neked. Most arról a teremtésről hallhatsz tőlem, amelyet Brahmā, minden védikus tudás kútfeje vitt végbe.

3.12.2. vers: Brahmā először a tudatlanság tetteit hozta létre, mint amilyen az önámítás, a halál érzékelése, a frusztráció utáni düh, a jogtalan birtoklásvágy felfogása és az illuzórikus testi felfogás, amely annyit jelent, hogy az ember megfeledkezik valódi azonosságáról.

3.12.3. vers: Brahmā bűnnek tekintette ezt a megtévesztő teremtést, így tette nem okozott neki sok örömet. Éppen ezért az Istenség Személyiségén meditálva megtisztította magát, majd a teremtés következő szakaszához látott.

3.12.4. vers: Először Brahmā a négy nagy bölcset teremtette meg, Sanakát, Sanandát, Sanātanát és Sanat-kumārát. Egyikőjük sem akart anyagi cselekedetekbe merülni, hiszen annak köszönhetően, hogy magjuk felfelé áramlott, nagyon emelkedett személyiségek voltak.

3.12.5. vers: Brahmā, miután megteremtette fiait, így szólt hozzájuk: „Kedves fiaim    –    mondta    –,    most hozzatok létre utódokat!” Ám mivel fiai ragaszkodtak Vāsudevához, az Istenség Személyiségéhez, céljuk a felszabadulás volt, ezért vonakodtak engedelmeskedni.

3.12.6. vers: Amikor a fiúk megtagadták az engedelmességet, s nem akartak eleget tenni apjuk utasításának, Brahmā elméjében hatalmas düh lángolt fel, melyet megpróbált megfékezni s visszafojtani.

3.12.7. vers: Megpróbálta megfékezni dühét, ám az mégis kirobbant szemöldökei közül, s azon nyomban egy gyermek született belőle, akinek színe a piros és kék keveréke volt.

3.12.8. vers: Világrajötte után sírni kezdett: Ó, sorsok ura, univerzum tanítója! Kegyesen jelöld ki nevemet és helyemet!

3.12.9. vers: A hatalmas Brahmā, aki a lótuszvirágtól született, gyengéd szavakkal megnyugtatta a fiút, s kérését meghallgatva így szólt hozzá: „Ne sírj! Megteszem, amire vágysz!”

3.12.10. vers: Aztán azt mondta: Ó, félistenek vezére! Mindenki Rudrának fog szólítani téged, amiért olyan keservesen sírtál.

3.12.11. vers: Kedves fiam! Már kiválasztottam neked a helyeket, amelyek lakhelyedül szolgálhatnak: a szívet, az érzékeket, az életlevegőt, az eget, a levegőt, a tüzet, a vizet, a földet, a napot, a holdat és a lemondást.

3.12.12. vers: Az Úr Brahmā így szólt: Kedves fiam, Rudra! Tizenegy másik neved is van: Manyu, Manu, Mahinasa, Mahān, Śiva, Ṛtadhvaja, Ugraretā, Bhava, Kāla, Vāmadeva és Dhṛtavrata.

3.12.13. vers: Ó, Rudra! Tizenegy feleséged is van, a Rudrāṇīk. Nevük Dhī, Dhṛti, Rasalā, Umā, Niyut, Sarpi, Ilā, Ambikā, Irāvatī, Svadhā és Dīkṣā.

3.12.14. vers: Kedves fiam! Fogadd el most a számodra kijelölt neveket, helyeket, valamint feleségeidet! Az élőlények egyik ura vagy, szaporítsd hát rohamosan a népességet!

3.12.15. vers: A hatalmas Rudra, akinek testszíne a kék és piros keveréke volt, számtalan utódot teremtett, akik hajszálra megegyeztek vele vonásaikban, erejükben és dühöngő természetükben.

3.12.16. vers: Amikor Rudra tengernyi fia és unokája mind összegyűlt, fel akarták emészteni az egész univerzumot. Brahmāt, az élőlények atyját a helyzet láttán félelem töltötte el.

3.12.17. vers: Brahmā így szólt Rudrához: Ó, legkiválóbb félisten! Nincs szükség arra, hogy ilyen természetű élőlényeket teremts! A szemük tüzes lángnyelveket szór, s e tűzzel szerte mindenhol pusztítva még engem is megtámadtak.

3.12.18. vers: Kedves fiam! Jobb lesz, ha lemondást végzel, amely minden élőlény számára kedvező, és minden áldást megad neked is. Egyedül a lemondás segítségével leszel képes úgy megteremteni az univerzumot, ahogyan az korábban volt.

3.12.19. vers: Csakis a lemondás által tudja az ember akár csak megközelíteni is az Istenség Személyiségét, aki jelen van minden élőlény szívében, ugyanakkor pedig túl van az érzékek határain.

3.12.20. vers: Śrī Maitreya így szólt: Rudra, Brahmā utasítására körüljárta atyját, a Védák urát. Beleegyezett kérésébe, s az erdőbe vonult, hogy szigorú lemondásokat végezzen.

3.12.21. vers: Brahmā, akit az Istenség Legfelsőbb Személyisége hatalmazott fel, az élőlények teremtésére gondolt, és tíz fiút nemzett, hogy szaporítsa az utódok számát.

3.12.22. vers: Megszületett Marīci, Atri, Aṅgirā, Pulastya, Pulaha, Kratu, Bhṛgu, Vasiṣṭha és Dakṣa, valamint a tizedik fiú, Nārada.

3.12.23. vers: Nārada, Brahmā meditációjából született, amely testének legkiválóbb része. Vasiṣṭha a légzéséből jött a világra, Dakṣa a hüvelykujjából, Bhṛgu az érintéséből, Kratu pedig a kezéből.

3.12.24. vers: Pulastya, Brahmā füléből, Aṅgirā a szájából, Atri a szeméből, Marīci az elméjéből, Pulaha pedig a köldökéből jött a világra.

3.12.25. vers: A vallás Brahmā mellkasából nyilvánult meg, ahol az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Nārāyaṇa lakozik, a vallástalanság pedig a hátából, ahol az élőlényekre a borzalmas halál vár.

3.12.26. vers: A kéj és a vágy Brahmā szívéből nyilvánult meg, a düh a szemöldökei közül, a mohóság az ajkai közül, a beszédképesség a szájából, az óceán a hímvesszőjéből, az alantas és visszataszító cselekedetek pedig a végbélnyílásából, minden bűn forrásából.

3.12.27. vers: A bölcs Kardama, a nagyszerű Devahūti férje Brahmā árnyékából nyilvánult meg. Ekképpen minden Brahmā testéből, illetve elméjéből keletkezett.

3.12.28. vers: Ó, Vidura! Hallottam, hogy Brahmānak volt egy Vāk nevű leánya, aki a testéből született, s aki Brahmā elméjét a szexualitásra terelte, noha ő maga nem érzett szexuális vágyat Brahmā iránt.

3.12.29. vers: Amikor látták, hogy apjukat ilyen erkölcstelen tett tévesztette meg, a Marīci vezette bölcsek, Brahmā fiai, nagy tisztelettel a következőképpen szóltak:

3.12.30. vers: Ó, atyánk! Ezt a tettet, amelyre készülsz, senki, egyetlen más Brahmā sem kísérelte meg soha, te sem próbáltad megtenni a korábbi kalpákban, és senki nem is merészeli megkísérelni ezt a jövőben. Te vagy az univerzum legfelsőbb lénye. Hogyan lehetséges hát, hogy szexuális örömre vágysz leányoddal, s nem tudsz uralkodni vágyadon?

3.12.31. vers: Noha te vagy a leghatalmasabb élőlény, ez a tett nem illik hozzád, mert az emberek a te jellemed követik, hogy lelki tökéletességre tegyenek szert.

3.12.32. vers: Hadd ajánljuk fel tiszteletteljes hódolatunkat az Istenség Személyiségének, aki magában gyökerezve ragyogásával létrehozta ezt a világot! Kegyesen védelmezze a vallást is minden jó érdekében!

3.12.33. vers: Amikor a Prajāpatik atyja, Brahmā látta fiait, akik ekképpen beszéltek, nagyon elszégyellte magát, s azonnal elhagyta azt a testet, amelyet előzőleg elfogadott. Ez a test később szerte mindenhol megjelent mint, a sötétségben leszálló, veszélyes köd.

3.12.34. vers: Egyszer, amikor Brahmā azon elmélkedett, hogyan teremtse meg a világokat úgy, ahogyan azok az elmúlt korszakban voltak, négy szájából megnyilvánult a négy Véda, minden tudás tárháza.

3.12.35. vers: Megnyilvánult a tűzáldozat végzéséhez szükséges négy kellék: az áldozat végzője [aki a mantrákat énekli], a felajánló, a tűz és a kiegészítő Védák szerinti tett. Megnyilvánult a vallásosság négy elve [az igazság, a lemondás, a kegy és a tisztaság], s létrejöttek a négy társadalmi rend kötelességei.

3.12.36. vers: Vidura így szólt: Ó, nagy bölcs, akinek egyetlen kincse a lemondás! Kérlek, magyarázd el nekem, hogyan és kinek a segítségével alapozta meg Brahmā a védikus tudást, amely ajkairól származik!

3.12.37. vers: Maitreya így szólt: Brahmā előre néző arcánál kezdve sorra megnyilvánult a négy Véda    –    a Ṛk, a Yajur, a Sāma és az Atharva. Aztán egymás után bevezette a védikus himnuszokat, melyeket korábban nem ejtettek ki, a papi szertartásokat, az elbeszélés témáit és a transzcendentális cselekedeteket.

3.12.38. vers: Létrehozta az orvostudományt, a hadművészetet, a zeneművészetet és az építészet tudományát is, amelyek mind a Védákhoz tartoznak. Mind egymás után keletkeztek, az előre tekintő arctól kezdődően.

3.12.39. vers: Akkor szájaiból megteremtette az ötödik Védát    –    a Purāṇákat és a történelmi leírásokat    –,    mert látta a múltat, a jelent és a jövőt.

3.12.40. vers: Brahmā keletre néző szájából megnyilvánultak a különféle tűzáldozatok [ṣoḍaśī, uktha, purīṣi, agniṣṭoma, āptoryāma, atirātra, vājapeya és gosava].

3.12.41. vers: A műveltséget, az adományozást, a lemondást és az igazságot a vallás négy lábának tekintik, s hogy az ember mindezt megtanulja, négy életrend segíti őt hajlama alapján a különféle kasztokban. Brahmā meghatározott rend szerint hozta őket létre.

3.12.42. vers: Aztán bevezették a kétszer születettek zsinórszertartását és azokat a szabályokat, melyeket legalább egy évig kell követnie az embernek, miután elfogadja a Védákat, valamint a szexuális élettől való teljes tartózkodásra vonatkozó irányelveket; a védikus utasításoknak megfelelő, adott tevékenységre való hajlamot, a hivatásbeli kötelességeket a családos életben, s a megélhetésnek azt a formáját, amikor az ember nem kéri senkinek a segítségét, csupán a kidobott gabonát összegyűjtve él.

3.12.43. vers: A visszavonult élet négy csoportjába a vaikhānasák, a vālakhilyák, az audumbarák és a phenapák tartoznak, az élet lemondott rendjének négyes felosztásához pedig a kuṭīcakák, a bahvodák, a haṁsák és a niṣkriyák. Mindannyian Brahmāból nyilvánultak meg.

3.12.44. vers: A logikai érvelés tudománya, a védikus életcélok, a törvény és a rend, az erkölcsi szabályok és a híres bhūḥ, bhuvaḥ és svaḥ himnuszok Brahmā szájából nyilvánultak meg, míg a praṇava oṁkāra a szívéből.

3.12.45. vers: Ezek után a mindenható Prajāpati testének szőrszálaiból létrejött az irodalmi kifejezés művészete, az uṣṇik. A legfőbb védikus himnusz, a gāyatrī az élőlények urának bőréből keletkezett, a triṣṭup a húsából, az anuṣṭup a vénáiból, a jagatī pedig a csontjaiból.

3.12.46. vers: A paṅkti versírás művészete az élőlények urának csontvelőjéből nyilvánult meg, a bṛhatī, egy másik versfajta művészete pedig az életlevegőjéből keletkezett.

3.12.47. vers: Brahmā lelke a zárhangokként, teste a magánhangzókként, érzékei a réshangokként, ereje a köztes hangokként, érzéktevékenysége pedig a hét zenei hangként nyilvánult meg.

3.12.48. vers: Brahmā maga az Istenség Legfelsőbb Személyiségét képviseli a transzcendentális hang forrásaként, ezért a megnyilvánult és a megnyilvánulatlan fogalma fölött áll. Ő az Abszolút Igazság teljes formája, aki számtalan energiával van felhatalmazva.

3.12.49. vers: Ezek után Brahmā egy másik testet fogadott el, amelyben már nem volt tilos számára a szexuális élet, s így folytatta a teremtést.

3.12.50. vers: Ó, Kuruk fia! Amikor Brahmā látta, hogy a hatalmas teremtő erővel rendelkező bölcsek jelenléte ellenére a népesség nem szaporodik a megfelelő mértékben, komolyan gondolkodóba esett, hogyan lehetne növelni a népességet.

3.12.51. vers: Brahmā így szólt magában: Ó, jaj! Milyen csodálatra méltó, hogy annak ellenére, hogy lényem szerte mindenütt szétszóródott, még sincs elegendő élőlény az univerzumban! E szerencsétlenségnek a végzeten kívül nem lehet más oka.

3.12.52. vers: Miközben ekképpen gondolataiba merült, és látta a természetfölötti hatalmat, testéből két másik forma jött létre. Ezek azóta is Brahmā testeként híresek.

3.12.53. vers: A két újonnan különvált test szexuális kapcsolatban egyesült.

3.12.54. vers: Kettőjük közül a férfi formával rendelkező Svāyambhuva Manuként vált ismertté, a nő pedig Śatarūpāként, a nagy lélek, Manu hitveseként vált ismertté.

3.12.55. vers: Ezek után nemi kapcsolat révén sorra hozták a világra a népesség újabb és újabb nemzedékeit.

3.12.56. vers: Ó, Bharata fia! Az idők folyamán [Manu] öt gyermeket nemzett Śatarūpānak: két fiat, Priyavratát és Uttānapādát, valamint három leányt, Ākūtit, Devahūtit és Prasūtit.

3.12.57. vers: Az apa, Manu első leányát, Ākūtit a bölcs Rucinak, középső leányát, Devahūtit a bölcs Kardamának, a legfiatalabbat, Prasūtit pedig Dakṣának adta. Általuk az egész világ benépesült.